vinni akarattyát. ne visgállyuk azt. hogy mitsoda más utat választhatot volna az Isten., hanem tsak azt tekénttsük meg figyelmeteségel., hogy a melyet választot, az ö néki mitsoda ditsöséges, és nékünk mitsoda hasznos.
Az Isten, nagy fényeségel meg mutatta. az ö minden hatoságát, és joságát. az ö fiának meg testesülésében, mivel meg mutatta az embernek., hogy a midön meg engedi aroszat. a melyet meg gátolhatná. ö abbol tettzése szerént valo nagy jókot hoz ki, és söt még avétket is, a mely ötet meg banttya. a maga ditsöségire tudgya forditani, a meg testesülésben. meg mutatta, mind irgalmaságát, mind igasságát, mivel meg enged avétkeseknek. és egy szers mind. a vétekhez hasonlo nagyságu elég tételt veszen., ki nyilatkoztattya abban. az ö bölcseségenek tsudálatos. mi voltát. aki is modot talál abban. hogy egy szers mind eleget tegyen. mind haragjának, mind szeretetének, és ugy vigyáz avétkesnek dolgára. a kit meg szabadit, hogy meg nem sérti az Isten ditsöségét, a ki meg bántatot.
Az Istennek valoságal, elég tétel adatot, és az embernek vétke meg büntettetet. akristus jesus halála által, aki is a maga testében hordozta annak büntetésit. és olyan áldozatot mutatot bé az attyának. a mely néki nem lehetet hogy ne tessék, mivel tiszta, és ártatlan volt, és a mely, olyan nagy tiszteletet adot néki, mint volt avétek. a melyel meg bántatot. volt, mivel az az áldozat véghetetlen nagy árru lévén. egy volt az Isteni személyel. az Isten s’embernek, tekélleteségel valo engedelmesége mind holtig, elegendö képen helyre hozta egy tisztán valo embernek engedetlenségit., az emberek meg szabadultak, mert más vette magára vétkeket., és a büntetést a melyet meg érdemlették. és az Isten ditsöségében semmi fogyátkozás nem lett, mivel. ha egy teremptet állattol meg bántatot, véghetetlen tiszteletet vészen egy Istentöl.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 576)