szükséges. közben járonká let, hogy meg békéltessen az Istennel., válttságunknak árra, hogy meg válttson, ö a mi áldozatunk. hogy el töröllye vétkeinket. kalauzunk, hogy vezesen, világoságunk, hogy világosittson, erönk, hogy segittsen. egészen nékünk adta magát. ugyan azért is vette fel természetünket. hogy az üdveségünk munkájára szentellye annak minden tselekedetit. beszédit, gondolatit, lépesit, fáradságit, szenvedésit. tsuda tételeit, életét, halálát. gyalázattyát, és ditsöségét, ha egy kevesé meg gondollyuk, hogy mik vagyunk. kitsoda az Isten, és miket mivelt érettünk, lehetetlen hogy azt nemondgyuk. akedves tanitványal, szeresük az Istent. mivel ö minket. szeretet elsöben.
A kristus jésusnak meg testesülése. nem tsak az Istennek hozánk valo nagy szeretetit üsmértette meg velünk. hanem még annak a véteknek nagyságát is. amelyel meg bántottuk volt ötet, az ember meg nem érezte volna avéteknek terhét, hogy ha az Isten eleiben nem tette volna, az Isten s’embernek szenvedésit, mi rend szerent ugy tekéntettük az ádám engedetlenségit, mint kevés fogyatkozást. és mint egy igasságtalanságnak tartottuk, hogy az Isten örökös büntetésel. büntettné meg egy szem pillantásig tarto tselekedetet, azt meg nem tekintvén, hogy az, a kinek engedetlenségit,
örökös kárhozattal fenyegették, az örökké valo ditsöséget meg érdemelhette volna engedelmeségiért, de a kristusnak. meg testesülése. meg mentette. hogy ugy mondgyam az Isten igasságát., és addig, amég jobban meg foghassuk. a más világon. a midön ez életnek homálya el telik, utálatoságát, és nagyságát. ateremtet állatnak. a teremptöje ellen tett véteknek, akristus jésusnak vére, a mely a mi vétkeink el törlésire öntetet ki, olyan valosagos tükör, a melyben. meg láthattyuk. nagyságát annak avéteknek, meg láthattyuk abban. hogy menyire utálatos az Isten elött avétek, mivel örökös halálal bünteti azt meg, és hogy annak meg botsátására. nem aláb valo elég tételt kivánt, mint az ö fiának szenvedésit.,
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 580)