és némelykor el szalad ellenségi elöl. azért, hogy meg vigasztallya hiveit, akik oly tsudálatosan el nem rejthetnék magakot valamint ö, az üldözöjok elöt. ahalálra maga mégyen, hogy engedelmeskedgyek az attya akarattyának, és hogy nekünk meg mutassa. mitsoda bátorságal. kel el szenvednünk. mind azokot anyomoruságokot. a melyek alá tettzik Istennek minket vetni, ahohérok keze által hal meg. mind azon által azt mondgya, hogy maga ajánlya magát. meg akarván nékünk mutatni, hogy az Istenhez valo szeretetböl, és az ö akarattyához valo engedelmeségböl. tselekeszi magunknak tulajdonithattyuk a szenvedéseket a melyeket szenvedtet velünk valamely idegen erö. mint ha mi választottuk volna azokot ö érette. ö magát fel háborittya, és fél a halálhoz valo közelgetésekor., a melyet akarattyábol fogja szenvedni, és amelyet régtöl fogva sohajtotta, és magában érezni akarja. a poháral valo ellenkezést. a melyet akarja az attya hogy meg igya, nem azért hogy mi azt gondollyuk hogy kételenségböl kellene azt meg inya, hanem azért, hogy meg vigasztalya, és oktassa azokot akik eröszakos, vagy természet szerént valo halálal halnak meg.
Kimondhatná meg, hogy mitsoda hasznos nékünk, eza tsudálatos kedvezése az Isteni bölcseségnek, a ki mitsoda nagy joságal szabja magát ami nyomoruságinkhoz, és gyengeséginkhez, ki hitette volna el magával, szükséges voltát az üdveségre, aszenvedésnek, és a kereszt hordozásnak, ha akristus nem szenvedet. és fel nem feszitet volna érettünk. ki hitte volna, hogy szenvedhesen., érezvén magában azt azirtozást, amelyel vagyon atermészet a szenvedéshez. hogy ha a kristus. nem akarta volna azt magais érezni,? kitsoda az. aki gondolhatta volna. hogy eleget tehessen az Istennek a szenvedésekel. a melyekre magokot nem adhatták volna, és
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 590)