viselésit a szenvedésiben. a magokét meg szentelni, tölle meg tanulhattyák.
A kristus, az attyátol szenvedet., aki is ahalálra adta ötet, ö az emberektöl szenvedet. a kik hálá adatlanságal fizették meg néki minden jó téteményit, a kik ötet meg vetették, gyalázták, káromlották, keresztre feszitették; végtire a maga akarattyábol szenvedet, mivel ö maga magát ajánlotta áldozatul az emberek üdveségiért, az engedelmeség a melyel el vette az attya kezéböl a pohárt, minket arra tanyit, hogy zugolodás nélkül kel vennünk az Istentöl küldetet kereszteket. ugy mint a betegséget. szomoruságót, joszág vesztésit, atyánk fia halálát, a mitsoda kegyesegel szenvedte mind azokot az gyalázatokot az emberektöl. olyanal kellene mi nekünk is ellene állanunk aharagnak, és aboszu állásnak, a midön valaki meg bánt, az a buzgo szeretet, a melyel magát adta az attya ditsöségiért, és a mi üdveségünkért. minket arra tanyit, hogy meg szentellyük a valoságos Isteni szeretet által. mind azokot a szenvedéseket. a melyeket magunknak adunk. vétkeink botsánattyára. meg tanit példájával. hogy az emberi üldözéseket, az Isten kezeiböl vegyük, és imádnunk kel azö igasságát, akár mely nagy igaságtalanságal. bányanak is velünk. mások, meg tanitot minket az ellenségünköt valo szeretetre, a gyalázatért, gyalázatal ne fizesünk, botsásunk meg annak a ki meg bánt, és joval fizesük a gonoszt, végtire arra is meg tanitot, hogy vigasztalnunk kel magunkot. aszenvedésinkben. meg tekintvén aditsöséget. mely azokot fogja követni,
Ugyan azt is kel még igen jól fel jegyezni. az olvasásban, hogy mit szenvedet érettünk akristus, netekinttsük tsak azt, mondgya szent agoston. hogy mere mégyen az. Isten fia, hanem azt is tekinttsük, hogy hová mégyen, ö minket keskeny, darabos, és nehéz uton vezet, de az örökös ditsöségre vezet, kövesük ötet mind végig. ö alatson rendben éll, és afájdalmakban hal meg. de holta után fel támad, és mennyekben fel mégyen, ahol az attyának. jóbb keze felöl
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 599)