sokan hivének ö benne. ö pedig nem hiszen vala nékik, mivel üsmérte minden szivek gondolatit. és hogy jól tudta. minden bizonyság nélkül. mi volna azemberben.
A midön még akristus jérusalemben lett volna, egy nicodemus nevü. a farisaeusok közül valo sido tanáts ur mene titkon éjel a kristushoz. és mondá néki, mester, tudgyuk hogy Istentöl jöttél mesterül, mert senki azokot atsudákot nem tselekedheti a melyeket tselekszel., ha az Isten nintsen véle, akristus ezen alkalmatoságal. meg mutatá ezen farisaeusnak. hogy mitsoda szükséges volna az üdveségre akereszttség. bizonyitván néki ha ki ujjonnan nem születik vizböl és szent lélekböl. bé nem mégyen a menyeknek országában., és utánna adá ezeket az nagy igazságokot, a mi atesttöl születet a test, és ami a lélektöl. a lélek. és a lélek oda fuj. a hová akar. nicodémus ezeken tsudálkozván kérdé, miképen lehetnek ezek? A kristus szemére hányván hogy doktor lévén, még is ezeket nem tudgya, mondá néki. bizonyságot teszünk arrol a mit láttunk. és tiazt bé nem veszitek. az után ki nyilatkoztatá néki, vallásunknak. ezeket a nagy titkait. mondván. senki menybe fel nem ment., hanem az ember fia. aki onnét le szállot, és hogy, a réz kigyó, a kit mojses fel emeltete a pusztában hogy arra nézvén, meg gyogyullyanak. mind azok, a kiket meg sebesitettek volt akigyok. annak. tsak jele volt. akinek fel kelletet emeltetni a keresztre., hogy meg szabadittsa az örökké valo haláltol mind azokot. kik hinni fognak benne, nem azért küldetet evilágra. hogy azt meg itéllye, hanem hogy üdvezittse, ugy szerette az Isten az embereket. hogy az ö egyetlen egy fiát adta nékik, de ez a szeretet itéli meg igasságal mind azokot., kik nem hogy hinnének abban afiuban. és bé vennék azt avilágoságot, mely öket jött világositani, hanem inkáb szeretik a setéttségben maradni, és nem akarják tselekedeteket., az igazságnak világoságára tenni. mert nem akarják magokal el hitetetni, hogy a mely tselekedeteket szeretnek. azok vétkesek legyenek.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 624)