hanem azért hogy a tessék az Istennek, mivel ö jutalmaztattya meg azokot, az imádságnak. formáját adván nékünk. azt akarja, hogy az, az Isten jóságában valo bizodalomal. légyen. álhatatoságal, békeséges atyafi szeretettel, az olyan. aki se adni, se meg botsátani nem akar, nem érdemli, hogy se kegyelmet. se botsánatot nyerjen meg, azt nem akarja. hogy a sok szóban tarttsuk erejét. és erdemit imádságinknak. mint ha az Istennek szüksége volna arra, hogy a sok beszédinkböl tudhassa meg szükséginket, hogy pedíglen meg tudhasuk., hogy mit kel kivánni, és kérni az Istentöl, eszerént tanit imádkozni, Mi Atyánk. ki vagy a menyekben., szenteltessék meg ate neved, jöjjön el ate országod, légyen meg ate akaratod, miképen menyben. ugy a földön is., A mi minden napi kenyerünket ad meg minékünk ma; És batsásd meg nékünk a mi vétkeinket., miképen mi is meg botsátunk azoknak a kik mi ellenünk. vétettenek., És ne vigy minket a kisértetben, de szabadits meg minket a gonosztol. Amen. azután azon igyekezék. hogy el vonhassa tanitványinak elméjeket a földi jókhoz valo szeretettöl., meg mutatván nékik, hogy nem itt kell. kintset gyüjteni, hanem menyekben. ahol, se a tolvajtol. se egyéb más veszedelemtöl nem félthetni. hogy az Istent a pénzel együt nem lehet szeretni, és hogy, nem kel nyughatatlanságal keresni ez élet szükségeit, mivel az Isten, aki az állatokot táplállya. és a liliomokot fel ékesitti. az embert el nem hagya. mivel sokal drágáb ö elötte a virágoknál és az állatoknál. hanem elsöben az Isten országát és az ö igasságát kel keresnünk mindenek felet, és remélyük. hogy atöbbit is hozája adgya, mint szükségen felyül valokot.
Azután tilttya nékik abal itéletet., és kárhoztattya az két szinüeket. akik meg nem látván a magok szemekben a gerendát. a masok szemiböl akarják ki venni a szalma szálat. arra tanittya öket, hogy nagy okoságal. osztogasák ki a szent dolgokot. mondván, hogy a sertések eleiben ne hányak
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 646)