demég meg vetik beszédit, és tsudatételeit annak. aki sokal felyeb valo salamonál, végtire azal adühöségel fenyegeté öket. a mellyel bánik az ördög az olyanok ellen. akiket kételen lévén el hagyni, és akikben ismét modot talál viszá menni. arra tanitván minket ezel, hogy igen vigyázunk magunkra. a midön meg szabadultunk attol agonosz lélektöl. mivel ö el nem hagya rabját örökösön. hanem még magánál hét gonoszabbat veszen maga mellé, és ezel a másodszori rabságal. sokal. nyomorultab állapotban tészi alelket az elsönél.

Az alat a még akristus, illyen feleletekel szégyenitté még ellenséginek hamiságit. egy aszony fel szoval kezdé mondani a nép közöt. boldog a méh. a mely hordozot. és a tsets, mely táplált, ö pedig felelé néki. de söt inkáb azok boldogok., akik az Isten szavát halgattyák, és azt követik. azon idöben meg jelenték néki, hogy az anya. és az attyafiai kin várnák ötet, mivel bé nem mehetének hozája a sok nép miat, de ö arra mondá. kitsoda az én anyám. és kitsodák az én atyámfiai, a tanitványira tévén kezeit mondá, ezek. az én anyám, és atyam fiai, mivel az én anyám, és atyám fiai azok, akik halgattyák és követik az Isten beszédit, és az én atyam akarattyán járnak.

Azon anapon ki mene jesus a házbol, és a genezareth tengere mellé mene. de látván sok népet a körül lévö városokbol hozája menni. és melléje gyülekezni, egy hajoban üle, és onnét kezdé tanitani anépet., a ki is nagy figyelmeteségel halgatá ötet a partrol, sok igazságokot hirdete nékik példa beszédekben, mivel e volt rend szerént az ö szokása atanitásban, Az Evangyéliumi példa beszédek., ki gondolt historiák, vagy atermészet szerént valo dolgokbol vett hasonlatoságok, a melyeknek. amidön nehéz a magyarázattya. az elmét figyelmeteségben tarttya, a mely is meg

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 655)


Előző oldal | Következő oldal