mindgyárt ahajobol., és a vizen járván a kristushoz közelitte, de hirtelen nagy szel támadván igen meg ijede. és a lábai sippadozni kezdének avizben, akor fel kiálta, uram szabadits meg engem, a kristus meg fogván akezét. mondá, kitsiny hitü, miért kételkedtél.? és mind aketten bé menének ahajoban, a szél azonnal. meg tsendesedék. és a parthoz jutának, atanitványok a kik nem visgálták vala meg elegendö képen az ött kenyérnek tsudáját, ez az utolso tsuda fel nyitá szemeket, akristus eleiben borulván, imádák ötet, és Isten fiának vallák ötet lenni.
Mihent apartra ki szállának. a genezaret tartománnyában, az oda valo lakosok. meg üsmerék. jésust, és siettségel hirt adának mindenüt anépnek. asok betegeket pedig minden felöl viszik vala hozája, és azokot ágyastol, az uttzákra. és az ut széllyire tették, kérvén jésust, hogy engedné meg nekik, hogy tsak aköntöse széllyit meg érhessék, és mind azok meg gyógyulának, valakik hozája érhettek.
Azonban pedig a nép akit oly tsudálatosan meg elégíttet volt ött árpa kenyérel. nem tudhatá hová lett volna el jésus, mivel azt látták hogy az apostolok a hajoban mentek vala, de magát nem látták azokal együt, más hajo pedig ótt nem volt, más nap hajok érkezvén oda, azokban menének, mihent meg tudák hogy jésus. nem volna ótt, a tályékán, és kafarnaumban menének keresni ötet, a midön meg találák. mondák néki, mester. mikor jöttél ide.? a ki is felelé nékik, azért kerestek. engemet. hogy jól tartottalak titeket kenyérel. munkálkodgyatok tehát azon, hogy nem el veszendö eledelt szerezetek magatoknak, hanem olyat. a mely örökösön tarttson. és a melyet, az ember fia adhattya néktek, ök pedig azt kérdék tölle, mitsoda kedves dolgot tselekedhetünk olyat Isten elött, hogy meg nyerhesük azt az eledelt? felelé nékik.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 665)