Más nap Jésus azon helyre érkezvén, ahol atöb apostolok valának, igen sok népet talála vélek együt, és doktorokot kik vetekedének vélek, a nép pedig mihent meg látá, az Isten fiát. nagy örömel eleiben futa. és köszönté, Jésus pedig kérdé a doktoroktol., hogy mit vetekednének, magok közöt, azon orában egy ember a sereg közül a lábaihoz borulván. kéré hogy szánná meg fiát, mivel az apostoli meg nem gyogyithatták, az a gyermek. havi koros, és ördöngös, volt. a ki is némává tette vala ötet, és igen kinzotta, mivel a mikor meg rakadta ötet, a földhöz tsapta. sokszor atüzben. és a vizben vetette, és nagyon hánta vetette ötet, anyira hogy a gyermek kiáltozot, tajtékozot, a fogait tsikorgatta, és el száradot. és agonosz lélek, minek utánna esze törte és szaggatta volna, alig távozék el egy kevesé tölle. a sidok hitetlensége., akik még egészen nem hittenek akristusban. noha anyi tsuda tételeit látták, sokal nagyob. és veszedelmeseb nyavalya volt, mint sem ezé az ördöngösé, ezen ókból is mondá nékik, oh! hitetlen és el fordult nemzettség, meddig lészek nálatok, és szenvedlek titeket; hozátok elömben a gyermeket, a kit alig vitték volna eleiben., hogy az ördög le. tsapá aföldre. és háni vetni kezdé. akristus kérdé az attyátol. hogy mioltátol fogvást volna a gyermek abban a kinban.? a ki is. felelé. hogy gyermekségitöl fogvást. de ha valamit tehetz rajta, könyörüly rajtunk, és segits bennünket. jésus mondá néki, ha hihetz. mindenek lehettségesek annak a ki hiszen. agyermek attya, azonal fel kiáltá köny hullatásokal., hiszek uram, segéllyed az én hitlenségemet, az az, hogy ted egészé, az én hejános hitemet, hogy had érdemelhesse meg a fiam gyogyulását. erre jésus fenyegetve mondá agonosz léleknek, siket, és néma lélek, meny ki ebböl agyermekböl, én parantsolom néked, és soha viszá ne térj. azonnal. agonosz lelek. kiáltván. és szaggatván a gyermeket., ki mene belölle, és mint egy holtan hagyá. jésus pedig kezit
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 675)