Ugyan azon idöben, a Jésus tanitványinak olyan gondolat foglalá el elméjeket. hogy melyik volna közöttök aleg nagyob. és az egész uton, ezen vetekedének egy más közöt, amidön pedíg aházhoz érkeztek volna. Jésus tudván minden szivek gondolattyát. kérdé töllök hogy min vetekedének. egy más közöt. ök pedig nem merék meg mondani. de amidön mind atizen kettöt maga eleiben hitta volna, akor kerdék tölle közönségesen, hogy ki volna leg nagyob amenyeknek országában.? felelé nékik, havalaki elsö akar lenni. amindennel utolsóbb lészen, és szolgája mindeniknek és az után magához hiván egy gyermeket. közikben állittá, meg ölelé, és mondá. ha meg nem tértek, és hasonlok nem lésztek a kisdedekhez, bé nem mentek amenyeknek országában., a lenne pedig ótt nagyob. a ki magát meg alázván. olyanná lenne mint az a kisded, a ki elöttök vagyon., aki pedig egy olyan kisdedet fogad bé., ötet magát fogadgya bé., aki pedig ötet fogadgya bé. ollyan, mint ha azt fogadná bé. aki ötet küldötte. erre mondá néki jános, mester, mi egy olyan embert láttunk. aki ate nevedben. ördögököt üz, de mi azt meg tiltottuk néki, mert nintsen ami társaságunkban. akristus ezt nem hagyá jóvá. és meg mutatá néki, hogy az az ember. nem egy könyen káromlaná azt. akinek nevében tsudákot tselekeszik, és mint hogy nem volna ellenek. ne is tekinttsék azt. mint ellenségeket. azután ismét akisdedekröl szolla, az az. az alázatosokrol., mondván, jaj azoknak. akik meg botránkoztattyák azokot, jób volna azoknak. ha egy malom kö lévén anyakokon. atengerben vettetnének, mint sem meg botránkoztatni. egyet a kisdedek közül, kik én bennem hisznek., és akiket az angyalok örzik, akik szüntelen láttyák. az Istennek szinét.
Az után mondá hogy avilág tele botránkoztatásal. szükséges hogy botránkoztatás légyen, de jaj annak aki által lészen, hogy pedig azt el lehesen kerülni. a pokolrol kel gondolkodni, ahol. a féreg. mely akárhozattakot gyöttri, meg nem hall, ót a tüz soha el nem aluszik. és nem hogy öket meg emésztené,
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 677)