ótt lévö tanitványi is, azt felelé nékiek, hogy ök el mehetnek. jérusalemben. a mikor akarják, de ö néki vigyázni kel. magára, mivel ót sok ellenségi volnának, a világ ö reájok semmit nem mondhat, de ötet gyülölné azért, mert rendeletlen tselekedetit szemire hánya, eredgyetek ti hát. mondá nékik, az innepre, mivel. én még magam oda nem mégyek, mert az én idöm még el nem jött. azok meg indulának, és maga is egy kevés idö mulva meg indula, de mint egy titkon. és samarián által. vévé az uttyát.

A midön valamely falun által menne, láta tiz bélpoklosokot. akik távul állának tölle, és fel szoval kiálták néki, jésus, mester. könyörüly rajtunk, jésus pedig parantsolá nékik, hogy mennének, és mutatnák meg magokot a papoknak. akik is engedelmeskedvén, utyokban meg gyogyulának, egy a többi közül., samaritánus, lévén, tehát idegen a sidók közöt. amint már azt meg mondottuk. mindgyárt viszá tére uttyábol. ditsöitvén az Istent és ajésus lábaihoz. borulván. hálákot ada néki meg gyogyulásáért, jésus pedig hogy nagyob világoságra tégye. ennek az embernek. alázatos hálá adoságát. kezdé tölle kérdeni mint egy tsudálkozva. mind atizen nem gyógyultaké meg,? hát hol vagyon atöbb kilentz,? nem találkozék a többi közül más, tsak ez az idegen. aki viszá tért volna ditsöiteni az Istent., mondá néki Jésus, kely fel. meny el. ate hited meg szabaditot téged.

Azonban pedig a sidok keresik vala jésust az innep elsö napokon, és sokat beszéllenek vala egy más közöt felölle, némellyek mondák. hogy jó Istenes ember volna, mások pedig hogy tsalárd, és tsak anépet hiteti. jésus pedig az innep alat jerusálemben érkezvén. atemplomban kezde tanyitani, a melyen igen tsudálkozának a sidók, akik azt meg nem foghaták, hogy tudhatta olyan jól az irást, holot ök nem látták ötet tanulni, erre meg felele nékik., hogy nem magátol beszéllene nekik., és ha az isten akarattyát akarták volna követni. könyen meg üsmérhették volna. hogy azö

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 680)


Előző oldal | Következő oldal