azö beszédit meg tartanák. holot azok anagy emberek. azt el nem kerülhették. ujontában arra kérék hogy mondaná meg, hogy mivé tenné magát. jésus ismét felelé hogy ö magát nem ditsöittené. mivel minden ditsöségit az attyátol venné. akit ök Isteneknek tarttyák. de akit ök nem üsmernék, a mi pedig ábrahámot illeti, ö buzgoságal kivánta meg látni el jövetelemet, meg is látta, és nagy örömben is volt, a sidok mondák néki., még öttven esztendös nem vagy. és láttad ábrahámot,? jésus felelé nékik, bizony, bizony mondom néktek, hogy én már voltam, minek elötte ábrahám evilágra jött volna, erre köveket kapának. hogy meg köveznék, de ö el rejté magát. és ki mene atemplombol., el rejté akor magát az ö ellenségi elöl, hogy az ö dühöségek eleiben tégye maga magát, a midön szenvedésinek ideje el fog jöni.
Jésus látván egy vakon szuletet embert, atanitványi kérdék tölle, hogy ha az az ember a maga vétkiérté, vagy a szüléi vetkekért volnaé vak? felelé nékik, hogy annak az embernek vakságát, se nem amaga vétke. senem a szüléié okoznák, hanem hogy nagyob fényeségel ki tessék az. Isten mindenhatoságának tsudálatos tselekedeti ö benne. néki is kel annak tselekedetit véghez vinni. aki ötet küldötte. és a még evilágon maradna, ö volna avilágnak világosága. ezen felelet után, a földre pökék, és sárt tsinálván anyálábol. azal meg kené avak szemeit., és parantsolá néki hogy menne el. és mosdanék meg a siloé tavában. a ki is el menvén meg mosdék, és jól látot., a szomszédi, és mind azok akik vakon látták, és alamisnát kérni, nem akarák hinni a mit látának, és kételkedének ha ugyan maga volnaé az a vak, vagy más hozája hasonló; de ö mindeneknek meg mondá, én vagyok, és mindennek meg beszéllé hogy miképpen gyogyitotta volna meg ötet, egy Jésus nevü ember; azt kérdék ötölle, hogy holvolna az az ember, és hogy azt felelé nekik hogy nem tudná., a farisaeusok eleiben vivék ötet,.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 685)