tekintvén. az angyal parantsolattya ellen. só bálványá változék.
Arrais oktatá öket, hogy meg ne szünnyenek a szüntelen valo imádságtol., és hogy meg mutassa nékik mitsoda hasznos. a mindenkori álhatatosan valo imádság. egy özvegy aszonynak példáját adá elejekben. akinek egy Istentelen birohoz kelleték folyamodni. hogy igasságot tegyen néki, aki tsak halogatá az igasság tételt. de végtire az aszony addig sürgeté. hogy igasságot tett néki. ezen példával. elejekben adá, hogy az Isten igasságos lévén, el nem mulattya meg halgatni. választatit. akik. szüntelen hiják segittségit. és meg szabadittya öket. nyomoruságokbol. de mint hogy az hitt. amely oly szükséges. a szüntelen valo imádsághoz olyan ritka, mint egy tsndálkozva mondá nékik. a midön az ember fia el fog jöni, gondollyátoké hogy hitet fog találni eföldön.?
Hogy pediglen. némelyeknek meg alázza kevélységeket, akik magokot igazaknak tarták lenni, és akik ezt hamisan el hitetvén magokal, másokhoz utálásal, és meg vetésel valának. ezen példa beszédet mondá nékik. két ember mene fel a templomban hogy imádkoznának, az egyike farisaeus, a másika publikanus vala, az elsö fent álva. eszerént imádkozik vala magában. Istenem. hálákot adok néked hogy olyan nem vagyok mint más emberek, akik lopok, igasságtalanok, paráznák, és nem olyan mint e publikánus is, én kétszer böjtölök egy hetben. és mindenemböl atizedet ki adom. ellenben pedig a publikánus távul álván, a szemeit sem méri vala az égre fel emelni, hanem a melyét vervén. mondgya vala, Istenem légy kegyelmes nékem bünösnek, azt mondom néktek mondá Jesus, hogy ez az utolso meg igazulást vett, de nem amásika. mivel a ki magát fel magasztallya, meg aláztatik. és a ki magát meg aláza, fel magasztaltatik.
Azon idöben. egy néhány gyermekeket vivének eleiben, kérvén arra, hogy tégye reájok kezeit, és hogy imádkozék érettek. atanitványok. pedig kemény szokal, és fenyegetésel illeték azokot. a kik eleiben vivék agyermekeket. de jesus
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 705)