és rajta valo nagy szánakodásábol, sok köny hullatásokot ejte érette, és szomoruságaban. fel kiáltá oh ! ha meg üsmérted volna. leg aláb ezen a napon. mely néked adatot. azt, aki néked békeséget adhatot volna. ! de mind ezek el vannak rejtve elötted. és eljö az idö a melyben. ate ellenségid környül vésznek téged árkokal. környül fognak teged, és meg szorongatnak minden felöl ate köfalaidot földig le ronttyák, ate fiaidot mind le vágják. és el szélyesztik. és te benned nem hagynak. követ a köven, mert meg nem üsmérted az idöt amelyben az Isten meg látogatot. ezel meg mutatá, hogy a jérusálem el romlásáért valo keserüsége nagyob volt az örömnél amelyel látta hogy a nép fogadgya. örömel. amidön bé mene a sok nép közöt, az egész városban nagy zudulás vala. és ki ki kérdé egyik a másikátol. kitsoda ez? a nép mondá mindennek, hogy a Jésus volna, agaliléában valo názarethi proféta.
A sidokon kivül, kik jérusalemben gyülekeztek vala ahusvéti innepre, valának még pogányok is. kik az Istent imádni mentenek volt oda az innepre. némellyek ezek közül. kivánták volna látni Jésust erre valo nézve. meg jelenték szándékjokot az apostolnak philepnek, aki is tudtára adá Andrásnak. és mind ketten. azt meg jelenték amestereknek. jésus pedíg ahoz készülvén, hogy meg érdemelye. halála által. apogányoknak válttságát. ugy, valamint a sidoknak. felelé ezen két apostolnak. hogy immár az orája el érkezet amelyben meg ditsöitesék. és valamint hogy a buza mag ugy hoz gyümölcsöt ha a földben vetik, és ha meg hal, ugy az ö halálának magja. böv aratásra lészen. a hivek., kik halálának gyümölcsei lésznek., ö reája valo nézve. meg fogják utálni élettyeket. ezen avilágon hogy azt meg tarthassák. az örökös életre. és hogy a szolgálat, amelyel. követik mindenüt ahová mégyen. meg jutalmaztatik az örök ditsöségel. az után azö vigasztalásokra a haláltol valo irtozást akaratal fel indittá magában és mondá. az én lelkem fel háborodot. és mit mondgyak.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 719)