Atyám szabadits meg mostanában. de azért jöttem ez orára, Atyám ditsoisd meg nevedet.
Azonal szozat hallaték az égböl mondván. meg is ditsöitettem. meg is ditsöitem, a kik jelen valának mondák. hogy a menydörgés volna, némellyek meg mondák, hogy az angyal beszéllene véle, de jesus mondá nékik, ez a szozat nem én érettem vagyon, hanem ti érettetek., hogy pediglen meg mutassa. mitsoda hasznot fog munkálodni. a kereszten valo halála. mondá. most itéltetik meg avilág. és most vettetik ki a világ fejdelme. (ugy mint az ördög). és a midön engemet fel fognak emelni a földtöl. mindeneket magamhoz vonszok. a sidok kérdék tölle. hogy lehesen a, hogy az ember fiának meg kellesék halni, holot az irás azt mondgya, hogy a kristusnak. örökösön meg kel maradni. és hogy kitsoda az az ember fia? felelé jésus nékik, mint hogy még egy kevés ideig a világoság vélek volna, járjanak abban a vilagoságban. és abban higyenek. az az, hogy higyenek ö benne., a még vélek volna.
Ezen beszédi után el rejté magát. amelyek. az ö sziveket inkáb meg nem haták. valamint a tsuda tételek a melyeket tett volt elöttök, avakság meg környékezte volt az ö elméjeket., a mely Isaiás jövendölése szerént, nem engedte meg nékik hogy azt lássák, amit láttanak, és az ö szivek. oly igen kemény volt, hogy nem szenvedhette az orvoságot melyet nekik akartak adni, azt nem kel gondolni hogy a fö renden lévö sidok közül akristusban nem hittenek volna, hanem hogy nem mértenek vallást tenni rolla a farisaéusoktol., a kik az ö tanitványit. ki üzték a synagogákbol. ez igy lévén, azö félékenységek tsak attol volt, hogy inkáb szerették, az emberek ditsöségeket, mint sem az Istenét., tsak hejában kiálttya vala tehát jésus. az illyen féle személyeknek. hogy aki ö benne. hiszen, abban hiszen, aki ötet küldötte, hogy ö volna avilágra jött világoság. hogy kivenné a setéttségböl mind azokot, kik ö benne hinének, ha szinte azért jött volnais avilágra. hogy üdvezittsen. és nem azért. hogy itéllyen.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 720)