keresnek vala, hogy ne kellesék tartaniok anéptöl., a tsuda tételei, és a gyermekek kiáltási, kik a templomban kiálttyák vala. hozánna, ditsöség a dávid fiának, ezekért ök igen boszonkodának. nem is türheték hogy azt ki nemutassák. kérdvén tölle, hogy ha hallanáé hogy a gyermekek mit kiáltanak,? ö pedig gyalázattyokra meg mutatá nékik, hogy a mit ök oly igen ellenzenének. a bé tellyesedésére volna az irásnak. mivel nem olvastátoké azt valaha a soltárokban. hogy a leg nagyob ditséretet. a kisdedek, és a tsetsemö szájokbol vetted.
Estve felé jérusalemböl kimene, és más nap regel viszá tére, az apostolok pedig tsudálkozásal nézik vala. a meg átkozot fige fát hogy egészen ki száradot volna. és péter mutatni kezdé néki. mondván. mester látodé hogy a fa a melyet meg átkoztál. egészen el száradot. ezen alkalmatoságal meg mutatá nékik, hogy mitsoda ereje vagyon az hitnek, és az imádságnak. mivel mondá nékik. hogy ha erös hitek volna az Istenben. nem tsak egy fige fával tselekedhetnék azt. de a hegyeket is helyekböl ki mozdithatnák, és hogy valamit kérnek az imádságokban. azt meg nyerik. tsak elsöben azon legyenek, hogy meg botsásák. az ellenek tett vétket. mivel a nélkül, az Isten sem botsáttya meg azö vétkeket.
A templomban hogy bé mene. a népet kezdé oktatni. és annak hirdetni az évangyéliumot; azonban apapok, az irástudok, és aváros tisztei, oda érkezvén, azt kérdék tölle. hogy ki adot volna neki arra szabadságot hogy azt tselekedgye a mit tselekeszik.? mondá nékik jésus, énnekem is egy dolgot kel tölletek kerdenem. ha arra meg feleltek. én is meg felelek ati kérdéstekre. mondgyátok meg nékem hogy honnét valo volt ajános kereszttsége, menybölé, vagy az emberektöl. az az, ha Isteni rendelés volté, vagy emberi? ezen a kérdésen igen meg ütközének, mivel azt nem merék felelni hogy menyei lett volna, tartván attol hogy akristus azt ne kérdgye
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 722)