gondolá hogy ha azegyetlen. egy szerelmes fiát küldené hozájok, talám tisztelettel lennének hozája, de mind más képen fordula adolog. mivel a szölö mivesek meg látván ötet. mondák egy más közöt, ihon vagyon az örökös, ölyük meg ötet, és miénk lesz az öröksége. meg fogák tehát ötet. ki veték aszöllöböl. és meg ölék. mit gondoltok tehát, kérdé Jésus töllök. hogy mint fog bánni a szölö ura. azokal. a mivesekel. a midön el fog jöni? némellyek felelék néki, hogy el fogja veszteni azokot a hamisakot., és olyanoknak adgya bérben a szöllöjét, a kik jobban meg fizetnek néki. jésus helyben hagyá ezt a feleletet. és mondá, hogy eszerént fognak vélek bánni. némellyek pedig észre vévén. hogy öket tekintené eza példa beszéd, mondák. néki. az Isten ne engedgye hogy ez igy legyen. az után Jésus reájok vetvén szemeit. mondá nékik, a kö, a melyet az épittök meg vetettek. az urnak, tsudálatosan valo hatalmábol. a szegeletnek. fejévé lett. hogy pediglen reájok szabja az egész példa beszédet. mondá nékik, mondom néktek az okáért, hogy az Istennek országa el vétetik ti tölletek. és olyan népnek adatik. aki annak gyümölcsét hoza, evaloságal. meg lett, mivel. a sidok., a kiknek a kristus adta volt szöllöjét, az az, törvényét, és anyaszent egy házát, és akik nem hogy jól éltek volna ezel anagy kegyelemel. de söt még meg ölték a profétákot, kik öket jora intették. és fel feszitették. az Istennek egy kedves fiát. azért már mostanában nem az ur népe, és az anyaszent egy ház. olyan pogányokból állitatot fel, akik annak elötte nem üsmerték az Istent minékünk kel tehát mostanában tanulnunk. azoknak nyomoruságokrol. a kiknek helyekben oltattunk. hozván bövséges gyümöltsöt, az az, hogy hiven járjunk mind abban. amit az Isten kiván mi töllünk. a papok, és atörvény tudok, jól észre vévék, hogy Jésus felölök beszéllene, igen nagy kivánságok is volt. hogy akor mindgyárt meg fogassák. de anéptöl tartának., és nagy szégyen valásal. kelleték nékik meg más példa beszédet hallani, a mely öket tekintette.
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 724)