mi felölem vagyon irva. ahamisak közi számláltatot, az apostolok betü szerént valo értelemel. értvén. hogy adgyák el köntösököt. és vegyenek kardot, mondák néki. hogy ótt volna két kard, de mint hogy jésus más féle értelemel mondotta volt nékik, tsak azt felelé elegendö.

Lehetetlen volt. hogy mind ezek a beszédek a melyeket mondot. tsak kevés idö mulva valo halálárol. hogy az apostolokot igen meg ne keserittse, ezért is meg akarván öket vigasztalni mondá nékik, hogy meg ne haborodgyanak, hanem higyenek benne. és azt tudgyák meg, hogy ha azért menne el. hogy nékik helyt készittsen az attya házánál. visza is fog jöni. hogy öket magához vegye. azért, mondá nékik, tudgyátok hová megyek, és annak uttyát is tudgyátok. mondá néki thamás. uram nem tudgyuk hová mégy. hogy tudhatnok mi annak uttyát, jésus felelé neki, hogy ö volna az igazság, és az élet. és ha ötet üsmernék. az attyát is üsmernék. erre mondá néki filep. uram mutasd meg nékünk az atyádot. és a nékünk elég lesz. jésus felelé néki. mely régen vagyok már. veletek. és még nem üsmértek engemet. aki engemet látt, az attyámot is láttya. mivel én az atyámban vagyok, az atyám meg én bennem, ezeket pedig meg kellet volna nékik üsmerniek asok tsudákbol. amelyeket elöttök tselekedet, bizonyosok lehetnek abban is. hogy azok akik öbenne hinni fognak. hasonlo tsudákot tselekesznek, söt még nagyobakot is, mert meg fogja tselekedni mind azt valamit azö attyátol kérnek nevében.

Azután meg igéré nékik, hogy az attya vigasztalot fog nékik küldeni, mely az igazságnak lelke, amelyet a világ bé nem veheti. mert nem üsméri., hogy öket árvául nem hagya hanem el fog hozájok jöni. a midön a világ ötet többé meg

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 742)


Előző oldal | Következő oldal