de fö képpen a sidokot. a vétekért, a melyet tselekedtenek, nem hivén abban, akit az Isten váltságokra küldötte volt, meg feddi öket az igazságrol. és a szenttségröl, a mely igazság ki tettzet. akristus ditsöséges fel támadásán, és menyben menetelin, a szenttségröl, mivel ahivek, hittek abban, noha nem látták. a kit a sidok látták és meg vetették, meg feddi végtire a világot. az iteletröl, a melyel meg itéltetet. a sátán, akinek birodalmát el rontotta a kristus. ugyan azon. igazságnak lelke meg érteti az apostolokal. mind azokot az igazságokot amelyeket halottak. és meg tanittya azokra, a melyeket akoron meg nem mondottak nékik, mert el nem viselhették volna.
Az után ismét mondá nékik, egy kevesé, és már nem láttok engem, és ismég egy kevesé és meg láttok engem, mert az atyámhoz viszá megyek. a tanitványok meg nem érték értelmét ezeknek a szoknak, azért is kerdék egy mástol hogy mit akarna mondani, és mint hogy nem értheték, azért meg akarák azt magátol kérdeni. jésus pedig meg üsmervén hogy magyarázattyát akarnák tudni beszédinek., mondá, hogy ök sirni fognak, azonban pedig avilág örömben lészen. mert valamint egy aszony fájdalmat szenved a szülésekor, el felejti minden szenvedésit örömében, mihent a fia evilágra jö, ugy ök is egy kevés ideig szomoruságban lesznek, de tsak hamar meg fogják ötet látni, és akor az ö szomoruságok olyan örömre fordul. a melyet senki el nem veheti töllök, az apostolok tsak hamar meg láták bé tellyesedésit ajesus ezen mondásának, mivel ök siratták halálát, azonban pedig azö ellenségi örültenek, de harmad nap mulva, nagy örömel láták fel támadva, és a sidok. nagy szégyen vallásal. nézék, hogy azt ugy tisztelnék mint Istent. akit ök meg ölettek mint egy gonoszt akereszten, és akinek nevét. még az emberek elméjekböl is el akarták volna törölni.
Az után két dolgot igére nekik, az elsöt. hogy fel támadása után nem beszéllene nékik, példa beszédekel. amint addig
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 745)