mint judás, el választotta volt öket avilágtol, és mint hogy nem élnek a világ modgyára. azért avilág is gyülöli öket., erre valo nézve kéré az attyát hogy tartaná meg öket, és szentelné meg öket igéje által. a mely maga az igazság, ajánlván magát áldozatul érettek, hogy meg nyerhesse nékik ezt a kegyelmet, kéré az után az attyát mind azokért is akik az ö nevében hinnének az apostolok predikaciojára. és azt a tsudálatos egyeséget kéré nékik, amely meg egyezteti az szenteket egy másal. valamint az atya a fiuban lévén, és a fiu az atyában. egyek természetekben., Atyám, mondá ismét. azt kivánom, hogy a hol én vagyok, akiket nékem adtál, azok is ót légyenek, hogy had láthassák meg ditsöségemet. eszerént végezé el pedig ezt az Isteni imádságát. igasságnak attya. avilág tégedet nem üsmért. de én tégedet üsmértelek. és ezek is üsmérték hogy te küldöttél. volt engemet, meg üsmértettem vélek nevedet. és meg üsmértetem azt még vélek. ezután is. ugy hogy, had légyen bennek az a szeretet, amelyel szerettel engemet, és had légyek én magam is ö bennek.

Ezen imádság után. jésus követvén a maga uttyát, a Cedron patakán által mene. a mely az olaj fák hegye, és jérusalem közöt foly, és a gethsemáni kertben mene a tanitványival, ót mondá nékik hogy üllyenek le míg imádkoznék. és ö magok is imádkozanak. hogy kisértetben ne esenek. azután maga mellé vévén pétert, jakabot. és janost. félni, és unakozni kezdék. és mondá. szomoru az én lelkem mind halálig, maradgyatok itt. és vigyázatok. velem. az után. mint egy kö hajitásnira el távozván töllök a földre borula, mint hogy pediglen, hiveinek vigasztalásokra, érzeni akarta magában. mind azokot az indulatokot, amelyeket rend szerent indit az emberekben. a természet. a halál közelgetésekor, azt is meg akará nékik mutatni példájával, hogy mit tselekedgyenek az olyan állapotban., akarattal valo indulattyábol. atesti gyarloságnak. arra kéré az attyát. hogy távoztassa el tölle azt a halált. a melyet véle akarna

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 747)


Előző oldal | Következő oldal