fö pap szolgai közül, rokona malkusnak, a kinek péter el vagta volt a fülét. bizonyitani kezdé mindeneknek, mutatván péterre, hogy a galiléus volna, és jésusnak tanitványa. mondá is péternek, nem láttalaké tégedet akertben azal az emberel, atöbbi is kezdék erre mondani. bizonyára te is tanitványa vagy, mivel a nyelvedröl meg üsmerjük. hogy galiléai vagy, péter harmadikszor is meg tagadá. esküvésel. és átokal. és mondá, nem üsmerem azt az embert. se azt nem tudom mit beszéltek, azonal a kakas másodszor szolla, jésus peterre tekintvén. esziben juttatá. jövendölésit. ez az apostol pedig azonal ki mene az udvarbol, és nagy keserüségel. kezdé siratni vétkét; szent Agoston. azt mondgya. hogy Jesus fent lévén, az ellenségi közöt, és meg kötöztetve, nem láthatá testi szemeivel. a tanitványát. aki alat volt az udvarban, ez igy lévén, atekintés. amelyröl szol az évangyélium, az irgalmaságnak tekéntete volt, és a kegyelemnek. titkos indulattya. a mely meg nyittá szemeit péternek, hogy meg üsmértesse véle vétkét., és a mely meg lágyittá szivét, hogy meg mosa vétkét köny hullatásival.
Péntekre viradora., mind azok. akik halálra itélték vala jésust. minek utánna el végezték volna magok közöt, hogy mitsoda modal ölettessék meg ötet. azt is el végezék. hogy a romai gubernátornak. pontius pilátusnak. kezében adgyák. azonban pedig judás. a ki el árulta volt. látván hogy halálra itéltetet, meg báná tselekedetit. viszá vivé apapoknak., a harmintz ezüst pénzt, mondván nékik, vétkeztem, mert ártatlan vért adtam el. azok pedig felelék néki, mi közünk nékünk ahoz, az ate dolgod; ö pediglen a templomban vetvén apénzt. onnét el mene. és magát fel akasztá. apapok. gondolák. hogy azt a pénzt nem tehetnék a templom pénze közé, mivel. a vérnek arra volna, erre valo nézve azal a pénzel, egy darab földet vevének egy fazakastol, hogy az a föld az idegenek temetöje lenne, és azt a mezöt
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 752)