A kristust, dél elött feszitték fel. egy kevésel dél után, anap meg homályosodék. és setéttség lön. három oráig. három ora felé. jésus fel kiáltá nagy szoval. Eli, Eli, és akik ezt hallák, nem tudván, az Izraéliták nyelvét, amelyen ez a két szó azt tészi. Én Istenem, Én Istenem, azt gondolák. hogy Illyés profétát. hiná segittségire.
A kristus. véghez vitte, és el szenvedte volt mind azt, valami meg volt jövendölve felöle az irásokban, és egyéb nem volt hátra hanem hogy a soltárnak. 68. ezeket a szavait is bé tölttse. epét adtanak nékem ennem. és szomjuságomkor, etzetet itattak velem. hogy pediglen semmi abban el ne mulyék. a mit az attya parancsolt volt néki. mondá, szomjuhozom, egy avitézek közül. mindgyárt. a spongyiát az etzetben mártá, és egy nád szálnak avégire tévén, fel nyujtá nékie, és mondá. nézük ha Illyés el jöé. hogy le vegye ötet a keresztröl, jésus pedig meg kostolván az etzetet. mondá. minden bé tellyesedet., az után fel szoval mondá. Atyám kezeidben ajánlom lelkemet. és ezeket mondván. le hajtá fejét. és szenttséges lelkét ki adá.
Azon idöben, a templom superláttya két felé hasada, föld indulás lett, a kö sziklák meg hasadának, akoporsok meg nyilának, és amidön jésus fel támada. sok szenteknek testek fel tamadván. a koporsokbol ki mentenek, és jérusálem városában, sokaknak meg jelenének
Mind ezek anagy tsudák anyira meg rémitték. a századost. és avitézeket. kik jésust örizék. hogy félelmekben fel kiáltának.. ez az ember., valoságal. Isten fia vala, de sött még a nép is. aki ótt jelen vala, hasonló tsudálkozásban volt. ugy anyira. hogy ki ki a maga házához viszá térvén, a melyét veri vala.
Azonban pedig asidok. nem akarván. hogy a kristus teste, és a véle fel feszitetet két latrok testei akereszten maradgyanak. szombat napon kérék pilátust, hogy töretné meg szárokot. és vétetné le akeresztröl, avitézek meg törék szárokot akét latornak, jésust pedig látván hogy meg holt volna., nem törék meg azö szárait, hanem egyike közüllök
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 760)