A kristust, dé. elött feszitté. fel. egy kevé.el dé. után, anap meg homályosodé.. és seté.tsé. lön. három oráig. három ora felé. jé.us fel kiáltá nagy szoval. Eli, Eli, és akik ezt hallák, nem tudván, az Izraé.iták nyelvé., amelyen ez a ké. szó azt té.zi. Én Istenem, Én Istenem, azt gondolák. hogy Illyé. profé.át. hiná segittsé.ire.
A kristus. vé.hez vitte, és el szenvedte volt mind azt, valami meg volt jövendölve felöle az irásokban, és egyé. nem volt hátra hanem hogy a soltárnak. 68. ezeket a szavait is bé.tölttse. epé. adtanak né.em ennem. és szomjuságomkor, etzetet itattak velem. hogy pediglen semmi abban el ne mulyé.. a mit az attya parancsolt volt né.i. mondá, szomjuhozom, egy avité.ek közül. mindgyárt. a spongyiát az etzetben mártá, és egy nád szálnak avé.ire té.é., fel nyujtá né.ie, és mondá. né.ük ha Illyé. el jöé. hogy le vegye ötet a keresztröl, jé.us pedig meg kostolván az etzetet. mondá. minden bé.tellyesedet., az után fel szoval mondá. Atyám kezeidben ajánlom lelkemet. és ezeket mondván. le hajtá fejé.. és szenttsé.es lelké. ki adá.
Azon idöben, a templom superláttya ké. felé.hasada, föld indulás lett, a kö sziklák meg hasadának, akoporsok meg nyilának, és amidön jé.us fel támada. sok szenteknek testek fel tamadván. a koporsokbol ki mentenek, és jé.usálem városában, sokaknak meg jelené.ek
Mind ezek anagy tsudák anyira meg ré.itté.. a századost. és avité.eket. kik jé.ust örizé.. hogy fé.elmekben fel kiáltának.. ez az ember., valoságal. Isten fia vala, de sött mé. a né. is. aki ótt jelen vala, hasonló tsudálkozásban volt. ugy anyira. hogy ki ki a maga házához viszá té.vé., a melyé. veri vala.
Azonban pedig asidok. nem akarván. hogy a kristus teste, és a vé.e fel feszitetet ké. latrok testei akereszten maradgyanak. szombat napon ké.é. pilátust, hogy töretné.meg szárokot. és vé.etné.le akeresztröl, avité.ek meg töré. szárokot aké. latornak, jé.ust pedig látván hogy meg holt volna., nem töré. meg azö szárait, hanem egyike közüllök
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 760)