esze hajtva. jános is bé menvén az után. látá mind ezeket.. és mind aketten azt gondolák, hogy atestet el rejtették volna. valamint mária magdolna mondotta volt nékik. mivel nem tudták még akor. hogy az irás mit tanitana, és arra reá nem emlékeztenek., hogy Jésus sokszor meg mondotta volt nékik hogy holta után. hamar fel fog támadni. viszá térének tehát mind a ketten avárosban.. de péter. nagy tsudálkozásal vala mind ezek iránt.
Maria magdolna pedig nem tére viszá atöbbivel, hanem akoporso mellet siránkozék. az ö nagy szeretete. nyughatatlanná tévén ötet. le hajola. hogy a koporsoban nézen. ót pediglen két angyalt láta. fejér köntösben. a kik ugyan azon akövön ültenek, amelyre. tették volt a jésus testét. egyik a fejinél, a másik alábánál. az angyalok. kérdék tölle. aszony mit sirs? ki felelé nékik. el vitték az uram testét, és nem tudom hová tették., ezekre a szokra hátra tekintvén. egy embert láta, aki kérdé tölle. aszony miért sirs. kit keresz? mária gondolván hogy a volna a kertész. mondá néki. uram, ha te vitted el innét a testet. mond meg hová. tetted. és én el viszem. és erre. viszá akara. térni. de az az ember nevén szollitván mondá. mária. aki is viszá fordulván. meg üsmeré jésust, és ki mondhatatlan. valo örömel fel. kiáltá. Rabbani. az az, mesterem. jésus mondá néki, ne érj hozám, mivel még fel nem mentem az atyámhoz, hanem eredgy mond meg az atyám fiainak., ugy mint az apostolinak, hogy fel megyek. az atyamhoz. és ati atyatokhoz, az Istenemhez, és ati Istenetekhez., mária az apostolokot fel keresé. a kiket nagy szomoruságban találá, és mondá nékik. hogy látta volna az urát. és azt is meg mondá. a mit izent nékik. de ök hitelt nem adának szavának.
Azonban pedig atöbb aszonyok. akik akoporso mellet maradtanak vala, nagy fel háborodásban valának azért hogy nem találhaták ajésus testét, de még azón inkáb fel háborodának, a midön két embereket látának elöttök meg jelenni, fényes köntösökben., ezek, ugyan azon angyalok
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 763)