hogy éttzaka a midön aluttanak. a jésus tanitványi el. lopták volna atestét, a vitézek fel vévén apénzt, azt hirdeték a mire tanitották volt öket, ugy annyira hogy ez a hir el terjedvén. sokáig tarta a sidok közöt
Ugyan azon a napon. kettö atanitványok közül, emmaus varósában menének. harmad fél mély földnire jérusálemtöl. amint az uton mennének, egy más közöt. a harmad nap alat történt dolgokról beszélgetének. azonban jésus közikben adá magát. és vélek együt ment, de ökk meg nem üsmerék. kezdé töllök kérdezni, hogy miröl beszélgetnének egy más közöt., és hogy miért volnának oly szomoruak.? Cléophás, egyik akettö közül. mondá jesusnak. te vagyé tsak egyedül olyan idegen jérusálemben. hogy ne tudnád. mitsoda dolgok lettek anapokban., mitsoda dolgok azok.? kérdé tölle? azók anázárethi jesust illeték, felelék néki, aki hatalmas proféta volt. mind tselekedetiben, mind beszédében, éppen arrol beszélgettünk. hogy még is mi modon itélék halálra. és feszitették fel. ötet. a papok. és atanáts urak mind azon által. mi azt remélettük, hogy ö fogja meg szabaditani Izraelt., mind ezek után. nem tudunk mit gondolni. mivel már harmadik napja hogy ezek a dolgok történtenek, valo hogy némellyek. avelünk lévö aszonyok közül. tsudálatos dolgot beszéltenek, mivel ma jó idején a koporsohoz menvén. atestet ót nem találták. azt is mondották nékűnk, hogy ót angyalakot láttanak, akik bizonyitották nékik fel támadását., némellyek mi közüllünk [mi-közüllünk] is oda el mentenek. és ugy találták. adolgot, valamint az aszonyok mondották., de jésust nem látták, jésus erre szemekre kezdé hánni hihetetlenségeket, oh’ esztelenek. mondá nékik, mitsoda. nehéz. és késedelmes. ati sziveitek, el hinni mind azt amit aproféták meg jövendöltek, nem kelletetté akristusnak. mind azokot szenvedni. és ugy bé menni a ditsöségében? az után magyarázni kezdé. nékik. mind azt, valamit az irások mondottak felölle., elö hozván nékik amojses könyveit, és aprofétákot. a midön avaroshoz közel
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 765)