meg mutatá nékik. akezein, lábain, és oldalán lévö sebeit.
Az apostolok, nagy örömökben, és tsudálkozásokban., egész hitelt nem adhatának annak a mit lattanak, jésus pedig hogy jobban el hitethesse vélek. enni kére, egy darab sült halat. és lépes mézet adának néki, amelyekböl evék szemek láttára, nem azért hogy magát táplálná. mivel azö teste fel támadása után meg változván., az után szüksége nemvolt az ételre, amely tsak ez életben szükséges, hanem azért. hogy minden kételkedéseket. el vegye az apostolinak, és hogy valoságal meg mutathasa nekik láthato jelekböl. hogy ö volna maga, és hogy bizonyoson fel támadot volna. midön pedig ett volna, a maradékot nékik adá. és másodszor is mondá nékik, békeség néktek, valamint az Atya el küldött engemet, én is elküldelek titeket, az után reájok lehelle, és mondá nékik, vegyétek a szent lelket. a kiknek bünöket meg botsáttyátok, meg lésznek botsátva, és a kiknek meg tarttyátok. meg lesznek tartva.
Thamás nem találkozék atöbb apostolokal a midön jésus meg jelent nékiek. a mint ide fellyeb meg mondok, ezokáért elé beszéllék néki hogy mint jelent volna meg nékik az ur, mihent meg láták ötet, de ö mondá nékiek, hogy ha tsak. a kezin lévö jeleket nem látom. hatsak. a szegek helyiben az ujomot nem teszem. és a kezemet. az oldalán lévö sebben. semminek hitelt nem adok., az Isten fia pedig mind ezeket ahihetetlenségeket.. az ö fel támadásárol valo hitnek erösittésére akará forditani, és nem akarván ezt az apostolt, a maga hihetetlenségében hagyni, ez okáért az apostolok ugyan azon ahelyen mind együt lévén. thamás is vélek. nyolcz nap mulva ismét meg jelenék. nékik. noha az ajtok zárva valának, és köszöntvén öket, mondá, békeség néktek, az után thamásra tekintvén mondá. neki, ted ide az ujodot. és visgáld meg kezeimet, és ted az oldalomban kezedet, és nelégy többé hihetetlen, hanem hü. thamás akoron fel kiálta mondván, Én uram. és Én Istenem. jésus
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 767)