öket, el válék töllök, a kik is mind addig nézék menyben valo fel menetelét. valamég a felhök. el nem boriták öket szemek elöll. és amidön nagy figyelmeteségel. néznék, két férfiu álla meléjek fejér ruhákban, kik mondák nékik, galiléai férfiak. mit néztek oly sokáig az ég felé,? ez ajésus, aki fel vétetett tölletek, hasonlo képen fog el jöni. valamint láttátok ötet fel menni, az égben, az apostolok az után. imádák azt, aki el hagyván a földet. az Isten jóbjára ment ülni a menyekben., az az, hogy el vegye, az ö szentséges emberségiben a nyugodalmat. és aditsöséget. mint jutalmit. sok munkáinak, és szenvedésinek. az után az apostolok viszá térének az olajfák hegyéröl jérusálemben. nagy örömel. ahol tiz nap mulva a szent Lelket vevék. az után. az ö mestereknek parantsolattya szerént. mindenüt kezdének prédikálani. és az ur. meg bizonyittá sok tsuda tételekel. az igét, melyet szájokban adot volt.
Ezek tehát. mind azok. a melyeket elönkben ád az Évangyélium akristus jésus életéröl. a melyet élt eföldön. azt nem kel. gondolni. hogy ezeknél sokal többeket, nem tselekedet. vagy több tsudákot nem tett volna, hanem hogy mindenek meg nem irattak, és a melyek meg irattak, elegendök üdveségünkre. hogy ha azokot olvasván. ötet Isten fiának hiszük lenni, ugy hogy azt hivén, örök életünk légyen az ö nevében., az élet pedig amelyet nékünk igér, ugyan azon élet, a melyben. ment, menyben menetelekor., mivel tudtára adá az apostolinak. hogy helyt menne nékik késziteni. és szent pál arra tanyit. hogy ugy ment bé érettünk a menyekben. mint mi elöl járonk. azért hogy még mostanában kövessük ötet. reménségünkel, a mely reménség olyan legyen nékünk. mint egy erös vas macska. mely segittsen minket e halando életünknek. sok féle változásiban.
A mi pedig a jésus kristus. menyben valo életét. illeti, az Évangyélium arra tanyit. hogy ót az Istennek jobján üll, az az, hogy ót nyugodalomban vagyon. se ót munkája nintsen, se többé nem szenved szent emberségiben, amelyet
(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 772)