magára vette volt válttságunkért. ö, az Istennek jóbján üll. mert ugyan azon emberség, elsö Isten után aditsöségben. és minden teremtet állatoknak feliben emeltetett.

Azt nem kel gondolni. hogy akristus nyugodalomban élvén magáért, hogy mi érettünk már nem munkálodnék. és noha az attyának jobján üllyön is. mind azon által szent István ót álva látta, mert mint hogy nem azért jött volt a földre. hogy tsak annak a testnek és léleknek. érdemelye meg ditsöitesét, a melyet a szent szüz méhében vett magára. hanem hogy még munkálodgya üdveségeket mind azoknak. kik benne hisznek. valo hogy azö szenttséges emberségiért valo munkát el végezte, de még munkálodik a szenttyeinek üdveségekért, mind addig valamég mindnyájan bé nem mennek. azö ditsöségének részesülésében. a menyekben végezi tehát. ez az emberek válttságanak nagy munkáját. a melyet eföldön kezdette volt el. ugyan ónnét is. mint feje az anyaszent egy háznak. valamint az apostol mondgya. igazgattya azt a pásztorok által., világosittya a doktori által, szenteli azt. a szenttségek által. gondgyát viseli annak kegyelmének segittsége által. és élteti azt. szent lelkével.

Ugyan ótt is imádkozik szüntelen érettünk, ö is a mi szó szóllónk az attya elött, a mi közben járonk hogy neki ajanlya imádságinkot, és nékünk kegyelmit nyerje. ö a fö pap. és az áldozat, ajánlván minden nap ugyan azon vérit a melyet ki ontotta a kereszten az emberekért. ugyan ezért is látta ötet amenyekben, szent János, a meg öletet báránynak formája alat. az Isten széke elött lévö oltáron, ugyan ót vagyon, a kegyelemnek, és az irgalmaságnak szekiben. azert hogy eleiben menyünk akellemetes idöben és vegyük büneinknek botsánattyát tölle, minek elötte igasságának székiben üllyön hogy avilágot meg itéllye.

Végtire ugyan ónnét is hi minket, és kivánnya mi töllünk. hogy mi ötet abban aditsöségben tekénttsük, a melyet meg érdemlette mind maganak. mind nékünk.

(III. A Kristus Jésus Életének Historiája: 773)


Előző oldal | Következő oldal