el. helyel. helyel. holmi. kedvre indito dolgokot., hogy egy kevesé meg vidámithassam az olvasot
Egy nehány féle példákot is hoztam elö. azért hogy uti társakot adhassak a mi utozoinknak, söt még kalauzokot is., akiknek követhessék nyomdokokot, mert az emberek inkáb hisznek a szemeknek., mint sem fülöknek., a jó erkölcsnek uttya. amelyre a parancsolat., és az oktatás tanit minket., az igen hoszu. és nehéz. a melyet pedig a példa. mutat nékünk, a sokal rövideb. miért engedi meg az Isten, hogy a szentek nyomoruságokot szenvedgyenek, hanem azért, hogy az ollyanok. kik azokban esnek, tekintvén azokot a békeségel türö példákat, magoknak, mind vigasztalást, mind enyhitést talalhassanak azokban, ezért is mondgya a szent irás hogy az Isten azért engedte meg ezt a kisértetet. hogy az ö békeségel valo türése például lenne maradékinak valamint a szent jóbé.
A mi pedig ennek a munkának a stilusát illeti az egy nehány féle. annak ugy is kelletet lenni; mert noha mind a találmány, mind a rend töllem legyen. mind azon által sok helyen fel tettem, a szent Irásnak. a régi. és a mostani auctoroknak szavait. és értelmes mondásit. nem tettem ki ezeket az értelmes mondásokot. tsak nyersen. és külön külön. mivel igen szárazok lettenek volna. hanem esze foglaltam. és kötöztem öket, gyakorta adván azokhoz magamtol.
Valo hogy sok jó auctorok., mind régiek, mind mostaniak munkalodtak haszonal. ezen a materián. igyekeztem is öket követni; noha távul, de nem hogy öket el érhessem., nem is akartam más dolgot irni. hanem a melyet ökk. de más formában akartam irni mint ökk, nem tévén azal semmi rövidséget az ö munkájoknak. valamint egy kis hajo nem tészen, ha egy nagy hajó után megyen atengeren. közönségesen azt jonak tarttyák. ha sokan sokat irnak egy féle dologrol., valo hogy külömbözö stilusal kel annak lenni. de nem külömbözö hittel. ugy hogy egy nehányan tanittsanak egy dolgot., egyik egy féle képen. a másik más képen
Valo hogy azt vethetné valaki szememre, hogy hol vagyon az az erö. az a türés, és tekélleteség., a mellyeket meg mutattál volna magad viselésiben, vagy tselekedetidben. te a ki a másoknak. valo tanács. és letzke adásban ártod magadot.? magamra szabom azokot. a melyeket mondot Tertullianus, illyen alkalmatoságban meg vallom tehát az én uram Istenem elött. az én vakmerö esztelenségemet.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 248)