ezek ót nyomoru, és szomoruságal tellyes életet élnek, mert amiolta. az embereknek ez az elsö attyok. akarattal valo hamiságbol. az Isten törvényétöl el tavozot; az oltátol fogvást, szám kivetésnek helyivé változtatá hazáját, ezt a kedvés lakó helyét. ezt a gyönyörüségnek paraditsomát. puszta földé, a mely is tsak korot. és töviset terem. ebizonyára keserves dolog, és méltó hogy minden koron sirasák. ez atavaszt irtoztato téllé változtatá, a lengedezö szeleket északi alkalmatlan szeleké, arosákot töviseké. a jó magot konkollyá. a szabadságot rabsággá, és a menyeknek kapuit bé záratá.
Ennek a szerentsétlen atyának maradéki eszekben juttatván. azt a boldogságot a melyböl ki esének. és enyhitteni akarván keserüségeket; erre valo nézve, egyenlö akarattal., és nagy költtségel, egy nagy várost épitének, a melyet thársir városának nevezék. az az. gyönyörüség, és vigaság lako helyének, ezen város lakosinak pedig, minden foglalatosságok, és szándékok, tsak abban áll, hogy viszá hihassák azt a gyönyörüséget mely öket el hagyta. és hatsak az árnyékával is élhessenek annak a jónak, a mellyet el vesztettek.
Vala pedig ebben avárosban, egy philétus nevü nemes ember. akinek elegendö jószága volt; a felesége meg halván. három leánya marada. akik közül a nagyobik. mind szebb, mind elméseb vala atöbbinél. ennek neve storophila, az az, kereszt szeretö, a mely nevet azért adták volt reája, hogy kereszt fel találása napján születet. a másodikát nevezték. hiláriának. és a harmadikát. honoriának. ezek a nevek eppen illettek reájok., mivel hilária. természet szerént szerette a gyönyörüséget. és avigaságot, honoria pedig igen vagyot a betsületre, és a förendre.
Ezek a leányok gyakran mennek vala az attyok házához, a mely egy kis mély földnire volt a várostol. és ót rend szerént. két vagy három napot töltöttenek. ugy történek egy szer, hogy tavasznak a kezdetén., a mikor az egész természet meg ujul: a fák leveleznek., a mezök virágoznak.
Midön oly kedvesen. szolnak a madarak ugrándoznak vigan, pásinton a nyájak. kedves nedveségi. a gyenge szellöknek böv termékenységet, adnak a mezöknek.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 251)