lako helyet itt nem látok, azt sem látom mely felé kel tartanom. ha továb it maradok. talám avad állatok is meg esznek. de ha szinte azoktol meg menekedem is. a bizonyos. hogy keserves éttzaka lesz enékem. még többeket is monda illyeneket, mivel többet is kelleték szenvednie. a midön egész éttzakát a nagy esöben kelleték el tölteni.
Ebben anyomorult állapottyában. békeséges türésel kelleték lenni, az éhség, és a keserüség erejét el vévén, egy fának atövire keteleniteték le ülni, ót a menyiben lehete, magát bé takargatá, hogy egy kevessé nyughassék. valo hogy a szomoruság, és a sok fáradság miat egy kevesé el szunyada. de addig is sokszor fel serkene ijedségében. és nagy rettegésel vala, a sok gondolatok közöt a melyek elméjit el fogák, leg inkáb ezen elmélkedék leg többet, mondván valamiképpen hogy én el tévelyedtem a kápolnátol, és mentöl többet keringettem. annál meszeb távoztam attol., szintén ugy el tévelyednek evilágban az ollyan lelkek. kik az üdveségnek uttyárol el térnek. és soha meg nem találhattyák, a menyekben vivö igaz utat.
Az illyen gondolatok anyira meg haták az ö elméjit és szivét, hogy inkáb kezde nyughatatlankodni az üdveségéröl, mint sem az erdöböl valo ki meneteléröl. és tsak az után suhajtozék. hogy az igazán valo életnek uttyát meg találhassa. ezek a gondolatok fel gerjesztvén szivét fel kele, és nagy sohajtásal. és buzgoságal. mondá ezeket a szokot.
Uram Istenem. örökös ura vagy életemnek., ihon elödben borul szolgálod. hogy e földön vagyok, annak egy nehany esztendei vannak. mit tudok abban ha jol töltöttemé el szolgálatodban. már egy nehányat léptem a pálya futo helyben, a melyben az emberek futnak, de azt nem tudom ha üdveségemre, vagy veszedelmemre futotamé. eddig, és hová leszek., ha az igasságnak uttya helyet. a hejában valoságnak uttyát találtam követni, mivel vagyon ollyan út. mely az embernek egyenesnek tettzik, mind azon által annak avége. a halálra vezeti. prov. 16. 25. talám el tévelyedtem, mint az el tévelyedet júh, tudom uram hogy az embernek uttya nem az emberen áll, és hogy az ember nem jár, és nem vezeti lépésit magdtol. jér.10. 23. hanem a mint a bölcs mondgya, az ur igazgattya az embernek lépésit, és kitsoda az az ember. aki meg foghassa. hogy mitsoda uton jár. prov. 20. 24. nézd meg hát uram. ha találtatiké bennem a hamiságnak uttya, és vezess engemet azon az uton;
(III. A Keresztnek királyi uttya: 253)