vagyon. az élet akeresztben vagyon. abban találsz bizonyos oltalmat, ate ellenségid elött. abban is találod fel a kegyelemnek gyönyörüségit, a léleknek erejét, az elmének örömét, ajó erkölcsnek tekélleteségét. és a szenttségnek bövségét. tsak a keresztben találod fel a lelkednek gyogyulását. és az örök életnek reménségit.
Ezekre a természetel ellenkezö szokra storophila nagyon meg rémüle, és meg ijede. hogy tsak akeresztröl beszéllenének nékie. és mondá.
Storophila. uram ugy tettzik hogy ezek igen kemény szók, és nagy bajt adnak elmémnek, mivel tsak ki mondani is ezt a szót kereszt, ollyan mint ha már is érzeném mind azokot a keserüségeket. a melyeket okoz. annál is inkáb hogy azt tölled hallom. a nékem még nagyob remülést szerez.
A kristus. hogy hogy lehet a, hogy el rémülsz azon hatsak a keresztröl hallasz is szollani, leányom igen gyenge vagy, ha a keresztnek még tsak a neve is meg ijeszt., tudodé hogy vétesz neved ellen, a mely tészi a keresztnek szeretöjit. tudodé hogy ezt az életet a siralom völgyének nevezik, és hogy nem vigasságnak., se nem gyönyörüségnek lako hellye, hanem a munkának, és a keserüségnek. ki gondolta valaha le irni ajó erkölcsnek uttyát tövis nélkül. nem kétlem tudod, hogy az Isten engemet ugy adot az embereknek mint doktort. hogy öket az igazságra tanitsam, és ugy mint mestert. hogy öket avaloságra hozam. valamint is ezt az atyám tudtára adá mindeneknek. a thábor hegyén, mondván. ez az én szerelmes fiam, kiben meg nyugodtam ötet halgassátok. matth. 17. 5. ti engemet mestereteknek. és uratoknak hivtok. igazán mondgyátok, mert a vagyok. joa. 13.13. mivel én bennem vannak a bölcseségnek. és az esméretnek tellyes kincsei el rejtve. Colos 2. 3. mit tanitottam tehát egyebet ezen avilágon, hanem a keresztnek uttyát, mondván. valaki nem hordoza az ö keresztit, és nem követ engemet., nem lehet az én tanitványom. luk. 14. 27.
Storophila. Édes Jesusom. kegyes és jó mesterem. kérlek botsás meg ily új tanitványodnak, a ki még keveset tud titkaidhoz, aki tsak nem egészen el felejtette volt ezt a letzkét. a melyet oly gyakorta hallot volt.
A kristus. Nem elég azt hallani, hanem még azt meg is kell tartani és követni, amely idöt adot az Isten néked eföldön, arra adta.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 256)