Storophila. Igen is uram jól látom, azt az egész emberi nemzet üdveségének eszközét. azt a gyözedelemnek jelét mely az ördög hatalma ellen állitatot fel. de mond meg uram azt nékem. mitsoda az a második kereszt., a mely tsak anyiban külömbözik atiédtöl, hogy fel vagyon forditva.?
A kristus. az. az én Apostolomé péteré, akit is hasonlo halálra itélték volt mint engemet, de alázatoságbol., nem akará hogy ugy szegeznék a kereszthez valamint engemet., hanem azon kéré a birót., hogy lábál fel kötnék akeresztre.
Storophila. kérlek uram. ne sajnályad nékem.meg mondani hogy mitsoda féle keresztek atöbbi, a melyeket látok?
A kristus. hát nem üsméredé azokat, nem látodé azt a mely olyan mint egy X. és a melyet szent andrás keresztének nevezik. az után meg láthatod, mitsoda forma kereszteket tsináltak arégiek. jáponiában mitsodást tsinálnak, és a többi rend szerént valo keresztek, akaszto fák,
Storophila. Kérlek uram botsásd meg nékem.hogy ha ismét azon kérlek hogy mond meg nékem. mitsoda keresztek azok az aláb valo renden. mivel mint ha irásokot látnék rajtok. ugy tettzik mint ha nagy titkok volnának azok?
A kristus. Ugyan külömb, külömb féle szenvedéseket is jelentnek azok. a melyekel látogattatik meg az elme. vagy atest, az a kereszt, a melyen egy sziv által vagyon szurva, jelenti azokot a szenvedéseket, a melyek az elmét gyöttrik. ez a kereszt az, a mely meg sebesité az én boldog Anyámnak szivét, valamint siméon meg jövendölte vala; ugyan ezis az, amelyet az én apostolom érzet, midön mondgya. az én szivemnek. szüntelen valo gyötrelme vagyon rom. 9. 2. ez a szeretet, és szánás. kereszt helyet vagyon, mivel aki a más nyomoruságán törödik. a maga szivében hordoza akeresztet. az illyen kereszthez kell tenni anyughatatlanságot, izetlenséget. szomoruságot kedvetlenséget, keserüséget. és más egyéb belsö szenvedéseket az illyen keresztek gyakorta oly nehezek., hogy Dávid ha Szent volt is. de érzette azoknak sulyoságakot. midön mondgya. uram a ki Istene és kezdöje vagy üdveségemnek., kiáltottam hozád, napal és éttzaka,.... mert
(III. A Keresztnek királyi uttya: 261)