hát uram, nem elégé tsak egy keresztnek ezek közül a földre le nyomni a leg erösebet is, kitsoda hát az. a ki anyi sokat hordozhasson?

A kristus. Mit beszélsz leányom. soha sem hallottadé. hogy mitsoda nyomoruságokot szenvedet az én szolgám jób. és hogy mitsoda sok féle keresztet kelletet hordozni egy szers mind, elöször minden féle marháit el veszté, minden gyermekeit a ház meg ölé, és az után magais irtoztato sebben esék. tetétöl fogva talpig, ugy hogy aganéra kelletet ülni, és ot egy darab cserépel vakarni le magárol a rothattságot, de a mi néki leg nehezeben esék, ahogy, mind a felesége. mind a jó akaroi. sok féle dolgokot hányának a szemére. de mit tselekedék. és mit felele mind azokra eza szent ember, ha az ur kezéböl el vettük ajót. miért ne vennök agonoszat is. mindent az ur adot volt, mindent az ur is vette el töllem tsak ugy lett a mint ö akarta. legyen áldot az urnak neve., jób. 2. 10. 1. 21.

Storophila. Ez a békeséges türés tsudálatra méltó, de hol vagyon az az ember. aki hozája hasonlittson, és ki ád nékem anyi eröt. hogy meg ne tántorittson a szélvész, a mely ezt az életet hánya veti.

A kristus. Jobb tanácsot nem lehet adni. se jóbban a lelket meg erösiteni, mint ha engemet tekintesz mivel én vagyok a hitnek kezdöje. és el végezöje. hebr. 12. 2. atöbb okok közöt. a melyek a szenvedésre vittek. legg föveb avolt, hogy példát adhassak ajuhaimnak, az egész keresztek és nyomoruságok közöt. a melyeket parancsoltam szenvedni, nincsen egy is, a melyet én Isten lévén nem szenvedtem volna leg elöbször, azért hogy meg mutathassam. az embereknek, hogy hamissan tarttyák azt. hogy a szenvedés, nyomoruság. ugyan is kedves storophilám. az egész keresztek közöt. a melyeket láttál, nintsen egy is, a melyet nem hordoztam volna.

Storophila lehető kedves üdvezittöm hogy anyi féle keresztet viseltél volna?

A kristus. A nincsen külömben. azt tudod hogy mitsoda formában mentem ki a pilátus házábol. akeresztet magam után vonván, és hogy mi képpen meg aláztam magamot. engedelmes voltam. mind halálig, és a kereszt fának haláláig. philip. 2. 8.

(III. A Keresztnek királyi uttya: 264)


Előző oldal | Következő oldal