Storophila. Mind azon által igen szeretném hallani ate szent Anyádnak keresztit, és nyomoruságit, ugy hogy ollyan nagy példára valo nézve. jobban követhessem az én uramot, és üdvezitömet.
A kristus. örömest eleget tészek ollyan igasságos kivánságnak., és ennek okáért elödben tészem egy tiszta teremptet állatnak példáját. azért hogy ne mondhassad, hogy nem volt tsuda ha én annyi nyomoruságon mentem által, mivel az Isteni erö segitett engemet. és azért is, hogy különösön tisztellyed az én Anyámot., és légy különös tisztelettel azö fájdalmához. a melyel volt halálomkor,
Storophila. A nékem leg nagyob gyönyörüsegem. mivel már régen hogy én nálam akedves. valami ahoz a szent szüzhöz valo áitatoságra vezethett.
A kristus. halgassad hát azt figyelmetességel. a mit ez iránt mondok néked, együvé szedem minden fájdalmit, és keresztit. és mint egy bokrétában. elödbe teszem. mitsoda fájdalmat gondolod hogy érzet. ez a menyeknek királynéja, és az angyaloknak aszonya, a midön a vendég fogadoban egy nyugodalmas helyt nem találván. ennek a gyenge szüznek. egy nyomorult istáloban kelleték fiát szülni. mitsoda szánakodásal nem vala. hozám. a midön anagy hidegben., még a sem vala, mivel bé polálhatna ajászolban. mint hogy még elöre tudta. minden szenvedésemet, mitsoda szorongatásban nem vala a szive. mindenkor. valamikor bé polált engemet látván azokot akezeimet. és lábaimat. akik a kereszten által lesznek szegezve. mitsoda keserüségben nem volt az ö lelke. a midön kedves fiát. véresen látá a környülmetéltetésekor. és a midön meg tudá. hogy herodes az egész kis gyermekeket öletteti. mitsoda nyomoruságot. és fáradságot nem szenvede az uton, a midön éttzaka kelleték el hagyni hazáját. és egyiptumban szaladni, a hol hét esztendöt kelleték tölteni. olyan pogány nép közöt. aki szüntelen valo káromlásával vala az Istenhez.
Szükségesé elé hozni mitsoda nagy nyughatatlanságot szenvedet, a midön én harmad napig atemplomban maradtam vala, mivel ha az iffiu tobiásnak annya anyira siratá fiát. aki sokáig késék, hát hogy ne sirt. és keserget volna én érettem az. aki gondolá el veszteni, nem mondom tsak fiát. hanem az Istenét. mitsoda szomoruságban nem vala szive. a midön meg hallá hogy az ö attyafiát keresztelö Jánost, meg fogták. és meg ölték. hát még mitsoda keserüségben esék. az ö férjének josefnek halálán.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 269)