halando életben semmi szomoruságot. és nyomoruságot nem szenvednél. azt gondolnád magadban. hogy ezek, azok az örökös jók. melyeket az Isten készit azoknak, kik ötet szeretik. és szolgállyák, és ezekel meg elégedvén., másokot nem kivanál. ezért elegyiti meg tehát az Istennek rendelése ez életnek. izetlen édeségit anyomoruságoknak keserüségévél, hogy az emberek kénszeritessenek más életet keresni. és kivánni, a melyben állando jókat. és igazán valo gyönyörüségeket lehesen nékiek meg kostolni. oh’ mely nagy az emberi nyomoruság,? avilág tele keserüségel, még is azt szeretik, hát még mint nem szeretnék. ha ót tsak édeséget. találnának, avilág tele haborodásal., még is abban kedvesen laknak. hát még mi volna ha abban, szüntelen valo nyugodalomban. és bekeségben maradhatnának.
Storophila. Amint látom.. a keresztek és nyomoruságok nem tsak hasznosok, de még szükségesek is., mivel azok nélkül, az emberek ollyan esztelenek lettek volna, hogy az urnak hagyták volna az eget. és ö magok. meg elégedtek volna, a földön valo lakásal.
A kristus. a leányom nincsen külömben. de terjeszük továbra ezt az igazságot. nem hiszedé azt, hogy az Isten veghetetlen jó., és hogy az Isten nagy bölcseségel osztogattya kinek, kinek ajót. és agonoszt, küldvén némelykor az emberekre. az áldásokot. meg mászor anyomoruságokot. és ezeket olyan formában. igazgattya, hogy akár. minémüek legyenek a jók ez életben. de másokot kell várnunk ajövendö életben. ugyan ezt is akarta mondani az Évangelista. amidön ábrahámal ezeket a szokot mondattya a gazdagnak. fiam emlékezél meg rolla, hogy te, ate javaidot el vetted ate életedben., hasonlo képen lázár is az ö nyavalyáit. mostan pedig e vigasztaltatik. te pedig gyöttretetel.luk. 16. 25. mely rettenetes az Istennek rendelése az emberek fiain, ki ne rettegne féltében, látván ezt a nyomorult gazdagot. akit akényes élet, vetette az örökké valo tüzre, mivel azt nem mondgyák. felölle, hogy valamely más vétekért vettetet volna. a mélységben., hanem a földön valo. puha, és kényes életiért., a földi boldogság. gyakorta vétek tehát Isten elött, aki azal roszul éll. és ahoz ragaszkodik, el nem kerüli a kárhozatot., ez igy lévén, aki ezen avilágon semmi keresztet nem hordozot., a máson örökké valo kint fog szenvedni.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 273)