Hilaria, az is valo. de nem vagyok egyedül, mivel kevesen találkoznának ollyanok., akik a szenvedésre adnák magokot.

A kristus. leányom légy a kevés számuak közöt, mert sokan vannak ahivatalosok, de kevesen aválasztottak. és azoknak számok akiknek a menyei atya adgya országát, igen kevés. matth. 20. 16.

Hilaria. mindenkor tsak egy féle dologal kezdé magát mentegetni. mondván, énnekem nintsen nagy bátorságom. a békeségel valo türés bennem nem tart sokáig, aleg erösebbet is le nyomja a szenvedés, mit tehetek én többet. a természet a mitsodásnak tett, ollyannak kel lennem.

A kristus. ne okozad a természetet., mivel az nagy érdemü embereket nemzet. gyözd meg atermészetet, hogy eröszakal nyerhessed el az eget. miért mondod azt hogy semmit sem tehetz. mondgyad inkáb hogy semmit sem akarsz mindent tehetz az Istenben atégedet segit. menyi gyenge gyermekek, iffiak, iffiu leányok. öreg emberek mondottak ellene nemesen. a világi hejában valo reménségnek, kik a keresztet meg ölelvén bátorságal,, amenyekben mentenek, a nyomoruságoknak uttyán, miért a nem lehetne te tölled is., ami azoktol meg lehetet., valyon. magoktol tselekedtéké amit tselekedtek. és nem az ö uroknak Isteneknek hatalmas ereje általé, miért támaszkodol magadhoz nem látodé, hogy ö ate támaszod, az Isten akezét nyujttya néked, hajttsad bátran az ö kebelében magadot, bé fogad tégedet, és meg gyogyittya gyengeségidet.

Hilária. Nem tudom azok a nagy érdemü emberek honnét vették azt az eröt és bátorságot., de én fel tettem magamban hogy a keresztet el kerülöm. amenyiben töllem lehet. söt még tsak hogy arrol beszélsz is anékem nehéz és unodalom.

A kristus Leheté hogy anyira kerüllyed üdveségedet. és el hagyad az arra vivö utat. és hogy a kereszt ollyan irtoztatonak tessék néked., hogy tsak annak a neveis fel háborit. tanuld meg kérlek hogy sz andrás. az én apostolom meg akarván mutatni mint kedvellené akeresztet, mit monda. és mit tselekedék. a midön fel akarák fesziteni., még meszire hogy meg látá a keresztet. melyet néki készitettek vala. az ö orczája azért el nem haloványodék. az ö szovában változás nem lön. se tagjai nem reszketének. hanem szivének szeretetében. és buzgoságában fel kiálta. oh! kereszt mely régen sohajtok utánnad.

(III. A Keresztnek királyi uttya: 287)


Előző oldal | Következő oldal