tölsd bé kivánságomot, nem félelemel, hanem vig szivel. jövök hozád, fogadgy magadhoz engemet, mint annak tanitvánnyát, akit magadhoz fogadtál vala. mert tégedet mindenkor szerettelek, és buzgoságal kivántalak meg ölelni.
Hilaria. kérlek angyal volté az.? aki igy beszélle, vagy valamely más teremtet állat, mivel atalám nem lehet ember?
A kristus. anem angyal. hanem ember vala, valamint magad. a szenvedések alá volt vettetve, valamint magad, és a szenvedést érzette, noha örömmel.
Hilária honnét jöhetet annak az a nagy öröme. az az, állandosága. az az erös lélek, az a buzgo szivei valo szeretete.?
A kristus. bizonyára. az az erö nem magátol volt. hanem onnét felyül volt, és a világoságnak attyátol szállot alá. jacob. 1. 17. attol jöt a ki egyedül tselekeszi a tsudákot, a lélek segitté az ö gyengeségét. ugyan azon lélek által. hatotta meg az Isteni szeretet az ö szivét. amely szeretet eröseb ahalálnál, mivel az Isten lelke. édeseb améznél, ugy anyira hogy a halálnak keserüsége, a mely minden féle. keserüséget meg halad, de ennek a léleknek édességit meg nem változtathattya
Hilaria. mint hogy az illyen lélekben nékem részem nincsen, nem tsudálom hát hogy oly igen kerülöm mind azt, amit szenvedésnek, és keresztnek hinak.
A kristus. ugyan azert kellene azon lenned hogy meg találhatnád azt a lelket. mert a ki keresi meg talállya. és a tellyeségel szükséges. mivel a kiben nintsen akristus lelke. a nem az övé. rom. 8. 9.
Hilaria. én tellyeségel nem üsmérem, és igen keveset törödöm azon hogy meg üsmérjem. azt a lelket. aki tsak a fájdalmakra., keresztekre, és a nyomoruságokra int mínket, kivánnya, és várja azt. akinek tettzik, de én abban semmi örömet és gyönyörüséget nem látok, hanem tsak a sok szomoru gondolatot, sanyargatást. maga ellen valo mondást, és a halált, azért nem is akarok ezekröl többet hallani, ezek a szok után el mene., és storophilát nagy keserüségben hagyá.
A kristus. hát Storophila nem mondottam valaé meg ezt néked még előre., tudom én azt, hogy kevesen vannak ollyanok kik eröszakot vegyenek magokon. hogy a keskeny ajton bé mehessenek. hallottadé azt valaha, hogy mit kérde egyszer töllem egy iffiu. mondván.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 288)