régenten a szököt rabok vagy a tolvajok, akiknek a meg érdemlet büntetést el engedték. kételenek valának gyalázatbol bizonyos szinü jeleket varratni köntösökre, a kiket kereszteseknek nevezték, hát mi, akik a minden napi vétkeinkért. meg érdemlettük az örökké valo kint, miért ne hordoznok az ideig tarto keresztet. annál is inkáb, hogy ez életben lévö kereszt. meg ment minket a más életben valo kintól. a melyet kellene szenvednünk.
Honoria. bizonyára, édes néném. igen igen alkalmatlan prédikátorné vagy, tsak hejában, mert akár mennyit prédikály. de engemet arra nem vész. magad légy kereszt hordozó, fel feszitetet., a keresztnek tanitvánnya, de bezeg ám én nem adom magamot ollyan gyalázatra.
Ezt ki mondván, nagy kevélyen kezde tapodni egy kerésztet, amely ellen ezer tsufságot monda, söt még. nagy orczátlanságal. reája is pökdöse. de a kristus aki könnyen el felejti a midön meg bánttyák, és fizetvén irgalmaságal. aháláadatlanságért. ezeket mondá néki.
A kristus. ha jól meg gondolnád. ezt atitkot. a szeretetnek, és a buzgoságnak titkát. és ha azt meg tekintenéd. hogy én az Istennek fia, lévén, mit tselekedtem az emberek üdveségekért, talám mas képpen gondolkodnál akeresztröl. kérlek tehát, valamint az én apostolom hogy azon indulat legyen bennetek, mely volt én bennem. mivel. az Istennek formájában lévén. nem álittám ragadománynak lenni az Istenel valo egyenlöségemet. hanem magamot meg alázván., szolgai formát vevék magamra. hasonlatossá levék az emberekhez. phi. 2. 5. és igy az én alázatosságomot nem kel meg vetni. avilági gazdagoknak, és a nemesek azért nem pirulhatnak, mivel akár mely nagy légyen avilági méltoság. de soha sem kell nékie azt szégyennek tartani, a mit én Isten lévén. nem itéltem illetlennek hozám. mire valo hát nemeségedel. valo kérkedésed, és az a hejában valo mentséged, mivel a királyoknak királya, és uraknak ura lévén, akeresztet választottam. azért hogy annak ereje által, el töröllyem az ördögnek hatalmát. és uralkodását. és hogy az én gyözedelmes alázatosságom. gyözedelmeskedgyék. avilági kevélységen, akeresztnek terhe alá
(III. A Keresztnek királyi uttya: 291)