példát látunk egy nagy királynak életében. a melyet mélto követni. Eduardus, angliai király idejében vala avárosban. egy nyomorult ember, akinek a két lába anyira fel sugorodot volt. hogy a hátát érte. és tsak a két kezin kelletet mászkálni, ez a szegény nyomorult látván. mellette el menni a királynak egy ház örzö inasát, mondá néki, nem tekinteszé szánakodásal reám, és nem könyörülszé rajtam. látván mitsoda nyomorult állapotban vagyok, mi jót tehetnék veled kérdé aház örzö inas. immár hatszor voltam. romában. felelé a szegény. ahol az apostolok templomiban voltam. hogy egésséget nyerhetnék. valo hogy az apostoloknak fejdelme., azt töllem tellyeségel meg nem vonta, hanem tsak el halasztotta. akarván azt. hogy eduárdus király is eszköze lenne a tsudának. mivel áitatoságal vagyon ö hozája. ezaz apostol azt parantsolta nékem, hogy hozája menyek. és mondgyam meg néki. hogy vegyen a hátára. és ugy vigyen a kastéllya mellet valo szent péter templomában. azért ha a király. ezt a kegyelmeséget tselekedné. velem. minden bizonyal meg gyógyulnék, ezeket a ház örzö inas meg jelentvén akirálynak. az Istennek hálákot ada, és parancsolá. hogy hoznák eleiben azt a szegényt, akirály. azon szennyesen, és motskoson, a maga hátára téteté, és a templomban vivé. akik azt láták, némellyek tsufságnak tarták, nemelyek tsudálák a király alázatoságát. mihent pedig akirály a templom felé indula aterhével., azonnal az a nyomorult bénna, érezni kezdé hogy az inai meg lágyultanak. és alábait mozgatni kezdé, ugy anyira, hogy a midön a templomban érkezék akirály, a sántának lábai meg gyogyulának, a kit is az oltár elött letévén. az Istennek, és szent péternek ajánlá ötet, és az után hazájában egésségesen visza küldé, storophila mit mondasz erröl a királyrol Aelred vit. st. Eduard.

Storophila. az illyen alázatoság nagy ditséretre méltó. de azt tudom. hogy a mely idöben élünk, a világi emberek az ollyat bolondságnak tartanák.

A kristus. azt leányom jól mondod; az én apostolom is eszerént beszéllet. mert a keresztröl valo tudomány, mondgya az apostol. azoknak jóllehet akik el vesznek bolondság; mi nékünk pedig kik meg tartatunk. Istennek hatalma, atyámfiai ti közöttetek. a kiket az Isten a hitre hivut., kevesen vannak bölttsek test szerént. kevesen hatalmasok, és kevesen nemesek. 1 Cor. 1. 18. akiket az Isten választot volna a kereszt

(III. A Keresztnek királyi uttya: 293)


Előző oldal | Következő oldal