rosz kivánságal., attol ide s’ tová vezettetik. ha lehetne mindent ösze gyüjtene. és egy szoval. gazdagságot, gazdagságra gyüjtvén, magát oly haszontalan munkával emészti. és annak végit nem láttya

Storophila. nagy igasságal mondot tehát uram az Évangélium anyi átkot a gazdagra, mint hogy azö állapottya oly nyomorult. nem tsak ezen. de söt még a más világon is.

A kristus. még enem elég leányom., azokrol is kel neked szollanom, akik oly igen szeretik aditsöséget. kik rabjai a betsületnek, és a nagyra vágyásnak. ezeknek is elég részek vagyon. ezéletben valo nyomoruságokban mert mennyi szomoruságon. és nyomoruságon kel által menni azoknak. kik a betsületet keresik, amég azt el érhetik, azok a kik atiszttségeket sürgetik. leg gyakortáb orczátlanok, a sok bajt és fáradságot semminek tarttyák. tsak meg nyerhesék amit kivánnak, arra nem vigyáznak, hogy mitsoda kárt tehetnek. mind testeknek. mind lelkeknek. nem hajtanak a minden napi szégyen vallásra, bestelenségre, tsak eléb vihessék dolgokot. mitsoda illetlen alázatosság alá nem vetik magokot. a földig hajttyák le magokot. azok elött, akiktöl valamit várnak, tsak azokot vendégelik. akiktöl reménlenek. valamit, és igy egész életekben rabjai azoknak, akikre szükségek vagyon, meg fosztván magokot a szabadságtol. mely mindennél drágáb, szélhez hasonlo kis betsületért., oh! menyi bajal és szomoruságal. jár abetsület. és a tisztség keresés, a nagyra vágyó, a ki másnak akar parancsolni,. kételen elsöben másnak engedelmeskedni, minek elötte urrá légyen, szolgának kell lenni. egy szoval a méltoságra, igen nehéz utakon kell menni. miért ment pompéus áfrikában. és észak felé,? mi vivé mitridátest. örmény országban.? és ásiának minden részeiben. hanem az a rendeletlen kivánság, hogy az országát nagyobra terjesze. a melyet is ö egyedül kevésnek tartá lenni., ki kénszeritté Caesárt arra, hogy mind a maga, mind a respublica romlását kerese, hanem aza nagyra vágyás hogy másoknál fellyeb valo legyen., hogy ha pedig a nagyra vagyót ugy nem betsüllik a mint ö kiványa, mitsoda nagy kin a nékie. mardokaéus az ásvérus kapuja elött ülvén amán elött fel nem kéll vala. akiért enagy haragban esvén. semminek tartá minden méltoságát, noha második vala a király után, mind addig valamég mardokaéus ugy nem tisztelné ötet, valamint a többi, eza boszuság anyira vivé ötet

(III. A Keresztnek királyi uttya: 301)


Előző oldal | Következő oldal