hogy akaszto fát parancsolá tsináltatni. a melyre fel akasztassa mardokaéust. de mint hogy ez a beszélgetés lassanként minket a királyok udvarához vezetet., mennyünk bé, és lássuk meg, hogy mitsoda dolog vagyon ót, mivel én azt tartom hogy sok keresztet. és bajt fogunk ót látni.
A közönséges nép, közönségesen tsudállya a királyoknak boldogságokot., de azt nem tudgya. hogy mitsoda veszedelemben forognak., valaki a tengeren akar utozni, a sok veszedelemre, és szélvészekre kel magát adni, hasonlo képen az ollyan aki az udvarban mégyen., a szerencsének sok féle változása alá kell magat vetni, mihez is lehet jobban hasonlitani az udvariakot mint a pénzhez. a melynek az árrát hol fel verik, hol aláb szál, igy vagyon dolga azudvarinak, aki némelykor kedveségben vagyon, némelykor számki vetésben esik. a mint az urának változo természete hoza magával, menyi volt olyan. aki aszerencse kerekén ülvén, fel fuvalkodot kevélységel., de arrol le esvén, mindenek nevették. és tsufolták. ugy anyira hogy még az ellensége is szánakodásal nézte., menyit látunk ollyat, aki minek utánna nagy hivatalban lett volna. aszerencse el fordulván tölle, abbol gyalázatosan ki rekesztetet, mint ha a szerencse ki pökte volna,
Storophila. most látom azt az igazságot. amelyet sokszor hallottam mondani. ha okos vagy. had el akirályok udvarát. mert ót a sok gond, baj, nyughatatlanság, kereszt. és még ahalál alá is lesz vettetve,
A kristus. nincsen külömben. és a mi leg tsudálatosab, a, hogy az udvariak nem szánnyák fáradságokot. tsak a hejában valoságnak könyü füstével jól lakhassanak. azért is szüntelen valo munkában. és vigyázásban vannak, mindenkor kell fárasztani. vagy az elméjeket. vagy atesteket. mindenkor tartani kell. aváltozástol, az irigységtöl. és a haláltol.
Az elme, és a testi sok fáradságok. és szenvedések. martyrumság helyet volna nékiek. hogy ha azokot Istenért szenvednék, de a szánakodásra méltó hogy avilágnak martyrumi, és hogy tsak annak. szokásit, és hejában valoságit követik. hogy az udvarnak tanitványi, és az ördögnek vitézi, és akik, sok munkájok. és fáradságok után, tsak a kárhozatot fogják érdemleni, mondgyad tehát ezután.. hogy az udvariak nem hordoznak keresztet. és abban bizonyos légy hogy a
(III. A Keresztnek királyi uttya: 302)