Tizen ötödik Rész Az elsö könyvnek, bé fejezése.
Ezek a szent oktatások után storophila el akarván menni, mondá. hálákot adok uram néked. hogy szolgálodot az üdveségnek uttyára méltoztattad tanitani. ideje immár. hogy atyám házához viszá térjek. gondolom hogy az ötséim már ót vannak. tartok is attol hogy bé ne vádollyanak az atyámnak. akinek atermészetét üsmervén. tudom hogy jóvá nem hagya. hogy anyit késtem. és hogy az ötséimtöl el maradtam.
A kristus. hogy ha az ugy történik. az éppen jó alkalmatosság lészen a kereszt uttyát el kezdeni. és ha egy kevés pirongatást atyádtol nem szenvedhetnél. azal meg mutatnád, hogy nem vagy alkalmatos akereszt viselésre. mind azon által haza mehetz. és ha a kereszt uttyán. akarsz járni, igyekezél azon hogy egy nehány nap mulva. viszá jöhess ide, hogy a keresztet visellyed, és engemet kövess.
Storophila. uram a mi töllem lehet. azt el nem mulatom. de kérlek arra, mondgyad nékem. hogy addig az ideig miben kell foglalatoskodnom. és hogy mitsoda tselekedetekel készithetem az elmémet akereszthez.
A kristus. mihent a városban érkezel. meny egyenesen a szent kereszt klastromában, és a Custost le hivatván kérjed arra, hogy adgya oda néked. azokot az elmélkedéseket a melyeket magának készitet., és az idöt. annak olvasásában tölttsed.
Storophila. ezt meg fogadván. a Custos oda adá néki elmélkedésit. és nagy örömel aházhoz érkezvén. nagy buzgoságal olvasá azt minden nap. de oh! mitsoda az emberi nyomoruság, mivel egy kevés idö mulva, azt el. kezdé mulatni. ugy anyira, hogy a rend szerént valo áitatoságit., tsak mint egy hidegen. és szokásbol kezdé végben vinni. a kereszt viseléshez valo kedve., minden nap aláb aláb szálla. és tsak az egy féle dologrol valo gondolkodást meg kezdé unni. ugy anyira, hogy egy nehány napok mulva. minden áitatos foglalatoságit félben hagyá. és el kezdé mulatni azokot az oktatásokot mellyeket akristustol hallot vala.
(III. A Keresztnek királyi uttya: 314)