adni iffiuságodot, és az Istennek öregségedet. az élet gyönyörüségit a világnak, és az Istennek oly testet adni a ki meg fogyatkozot. és ötet nem szolgálhattya., mitsoda ditséretet érdemlesz. hogy ha olyan testet akarsz adni az Isteni szolgálatra. a kit meg erötlenitet a gyönyörködtetés., a ki az idö miat meg hidegedet. meg nyavalyásodot. és semmire nem alkalmatos, viadalom nélkül, nem lehet koronát reménleni. nem szégyenledé magadnak meg tartani életednek leg szebb napjait, és ate uradnak Istenednek a semmire valo idöt adni, mitsoda ostobaság akor kivánnod el kezdeni az életet. a midön meg kel halni.
Storophila. botsásd meg uram nékem kérésemet. mivel az én szándékom nem a, hogy öregségemre halaszam a kereszt hordozást. hanem hogy tsak egy nehány észtendökig lehesen azt el halasztani.
A kristus.kitsoda. igérte meg néked azokot az esztendöket, nem tudodé azt, hogy az embernek napjai rövidek, hogij az ö holnapinak és esztendöinek száma. kezem közöt vannak, és hogy meg határoztam életét. a melynél továb nem mehet. jób. 14. 5. nem tudgya ember az ö végit. hanem mint a halak horogal fogatatnak. és a madarak törel fogatatnak, ugy fogatatnak meg az emberek, agonosz idöben, midön. a hirtelen reájok jö. eccle. 9. 12. ha az ember tudná ideit halálának, ugy el oszthatná. az életét, egy részit. agyönyörüségeknek adná, más részit akereszt hordozásra, és a penitentzia tartásra hagyná., de az aki jutalmat igért az égben, annak aki a keresztet hordoza, és botsánatot annak. aki penitentziát tart, aholnapi napot meg nem igérte az olyan restnek aki tsak mindenkor halogat; azt nem tudod hogy hol vár tégedet ahalál. azért azt mindenüt várni kell.
Storophila. mind azon által uram., mint hogy iffiu vagyok. nem volnaé jobb meg várni. hogy mind érteb idöben. és mind eröseb koromba lehesek.?
A kristus. minden idö az Isten elött meg ért idö. de föképpen az elsö és akövetkezendö; jó az embernek a terhet viselni, még iffiuságátol fogvást. lamen. 3 27. mivel nem elég az ur terhét hordozni. de azt még iffiuságban kell hordozni. nem jobbé szivbéli örömel fel kiáltani az Istenhez. mondván. uram Istenem. te táplálsz engemet iffiuságomtol fogvást. gen. 18. 15. mint sem nagy keserüségel mondani
(III. A Keresztnek királyi uttya: 317)