Storophila: ez uram igen nagy példa.. de ki fogja ezt követni. és kitsoda az, aki meg vetvén az álkalmatos életet, a nyomorult életre adgya magát.

A kristus. látom én azt storophila. hogy te azt nem tudod menyin voltanak. és vannak ollyanok kik akeresztet szerették. nem olvastadé valaha mit irnak az én szolgámrol ferentzröl. szent bonav. az ö életében. Cap. 14. ez a jó remete. anyi sok féle nyavalyakban esék, hogy testének minden részeiben., nagy fajdalmakot szenvede., ezek ahoszas nyavalyák anyira el szárazták., hogy tsak a tsonttyai maradának. és a fájdalmakot nénnyeinek nevezi vala, egy szer a többi közöt. igen nagy szenvedésben lévén. afrater a ki mellette vala, igen meg száná, és mondá néki. atyám. kérjed az Istent, hogy egy kevesé enyhittse meg nyavalyádot, mert ugy tettzik, mint ha mód. nélkül sulyos volna az ö ostora te rajtad, ah’ atyám fia, mondá eza szent ember sirva, hogy miképpen beszélsz., hanem üsmerném tiszta és együgyü szándékodot, ez után irtozva tekintenék te reád, és meg sem engedném hogy mellettem lennél., mivel nem kel azt tenéked visgálnod. hogy miképpen bánik az Isten én velem, noha minden erejét el vették vala a nyavalyák., mind azon által. gyakorta a földre borulván. alázatoságal., szivesen ditsére az Istent mondván. hálákot adok oh! Istenem szenvedésimért, és kérlek nevellyed azokot, ha az ate akaratod. és légyen az a vigasztalásom. hogy nyomorgatván engem afájdalomal. ne kedvezen. és ellene ne mondgyak a szent beszédinek. jób. 6. 10. ate akaratodnak végben menetelénél. énnekem soha nagyob vigasztalásom nem lehet. mit gondolsz erröl storophila., ez a szent meg elégedéké egy kis keresztel.? azt pedig ne gondollyad. hogy ö egyedül lett volna illyen., mivel xavérius ferentz. ez az indiai apostol., a midön belsö képen valo vigasztalásokot veszen vala. mindenkor ezt mondá. elég uram elég. ellenben pedig anyomoruságokban. és veszedelmekben. ezeket mondá, még többet uram többet. és ezt a keresztet ugy vedd el rollam, hogy még nehezebet adgy hellyette, storophila mit mondasz ezekre. ezek az emberek utáltáké a keresztet, valyon akissebikét választottaké mint magad?

(III. A Keresztnek királyi uttya: 321)


Előző oldal | Következő oldal