Storophila. én ezekre uram egyebet nem mondhatok. hanem hogy azok szentek voltanak., atekélletesség bennek bövségel meg volt. én pedig bünös, és iffiu, még attol távul vagyok.
A kristus de leányom miért nem vagy te is szent. és ollyan tekélletes mint azok valának., valyon az ö testek értzböl volté. vagy a nyomoruságot és a fájdalmat nem érzettéké, anyira mint magad, mind azon által mostanában, nem kivánom tetölled, se azt hogy anyit tselekedgyél mint azok tselekedtek, hanem tsak azt kivánom tetölled., hogy ne amagad akarattya szerént válaszad akeresztet és azt ne mondgyad. örömest szenvednék. illyen. illyen nyomoruságokot, de amely keresztet reám akarnak adni, az igen nehéz, és nem hordozhatom. az ollyan aki tsak azt akarja szenvedni, és anyit a menyi néki tettzik. nem valoságos békeséges türö. az ollyan. akiben ez ajó erkölcs vagyon, nem tekinti azt, hogy ha aláb valoé. felyeb valoé. egy szenté. vagy egy gonosz szenvedtetié ötet. hanem mindentöl egy aránt veszi aszenvedést, és azt ugy veszi, mint ha az Isten keziböl venné. el is hitetvén magával hogy a hasznos, mivel az Istenért szenvedni leg kiseb dolgot is. ö elötte az érdemes; ha magadnak ellene mondottál volna, amint arra tanitottalak, ha amagad értelmét, és akarattyát meg tagadtad volna, azoknak tanáttsokot többé nem követnéd, el felejtettedé tehát az én oktatásimot, nem hiszedé azt. hogy mindeneket az örökké valo bölcseség rendel., ugy hogy semmi nem történik amely jódra, és hasznodra ne lenne.
Storophila. látom uram. hogy a magam elméjit követvén. ostobául tselekedtem. és azt meg vallom. hogy a testnek okoságát követtem amidön ezt akis keresztet választottam, amely talám veszedelmes.
A kristus. igen jól beszélsz leányom. mivel jaj annak aki nem a magáét, hanem idegen keresztet visel. azt pedig el itélheted, hogy a mely keresztet valaki valaszt magának. az idegen kereszt, holot az. avaloságos, és hasznos kereszt. amelyet az Isten öröktöl fogva rendelt el valakinek, akár ki keze által legyen a. ez iránt szép példát hozok elö neked, gertruda szüz. meg halván. hogy egy szemely igen panaszolkodnék azon, hogy az Isten olyan keserüségeket botsátot reája, amelyek nem volnának hasznosok üdveségére, meg száná, és imádkozék érette. hogy az
(III. A Keresztnek királyi uttya: 322)