Mennyünk ki azért ő hozája. a taboron kivül. az ö gyalázattyát hordozván. hebr 13. 13.
Isten változtatná meg azokot a nyomoruságokot, én meg jelenék annak szüznek, és mondám néki, mond meg annak a személynek, akiért imádkozol, mint hogy szenvedés. és nyomoruság nélkül el nem lehet nyerni ameny országot, azért mondgya meg néked, hogy mitsoda szenvedést gondol magának hasznosnak lenni, a midön pedig abban esik. akoron békeséges türésel legyen. gertruda észre vévé erröl a feleletröl, hogy veszedelmes. és nagy kevélység volna maga magának választani keresztet. és abban válogatni. hogy melyik jobb az üdveségre, és melyik nem jobb. melyikét lehet el viselni, és melyikét nem, holot azt nagy alázatoságal, és engedelmeségel kell venni az Istentöl, látodé tehát storophila. hogy mitsoda veszedelmes, ha magad választod magadnak a keresztet, és mint hogy már azt tudod., azért vigyáz, hogy többé, ollyan vétekben ne esél.
Harmadik Rész Hogy a keresztet, nem maga után kel vonni, hanem hordozni kel, és nem kel gondolni. agyalázattal, mely azal jár.
Mennyünk ki azért ö hozája, a táboron kivül. az ö gyalázattyát hordozván. hebr. 13. 13. Storophila látván. mind ezekböl a szavaiból. a kristusnak. hogy meg nem menekedhetnék attol a keresztöl, a melyet nékie rendeltek. el hitetvén ezt magával., reá álla, hogy fel venné azt a keresztet, melyet az ö szent mestere mutata nékie, de mint hogy a természet kerüli mind azt. a mi nékie nehéz, azért storophila is kezde gondolkodni azon, hogy miképpen találhatna modot abban, hogy a kereszt mentöl könnyeb lehetne nékie, erre valo nézve. egy kötelet kötvén reája, nem hordozni. hanem maga után kezdé vonni a keresztet, de azt látván, hogy mindenek meg tsufolnák érette. azért az orczáját bé fedé. szégyenelvén. akeresztért valo gyalázatot. akristus azt látván,. egy kevés ideig látatlanná tevé. de azután, eképpen feddé meg arol.
A kristus. mit tselekszel storophila. hát eszerént gondolodé hordozni a keresztet; ugy tettzik mint ha gyalázatnak tartanád ahoz nyulni, emlékezél meg arol. hogy én nem azt mondottam, ha valaki utánnam
(III. A Keresztnek királyi uttya: 323)