akar jöni. hogy maga után vonya akeresztet. hanem hogy azt fel vegye, hordoza, és kövesen engemet. mit akartam ez által egyebet mondani. hanem azt, hogy a keresztet fel kel a földröl emelni, mint drága állapotot. és azt hordozni kell.

Storophila ígen nagy bajban vala. nem tudván, miképpen menteni magát. még is reszketve kezdé mondani. és magát mentegetni, hogy a keresztöl el irtodzot mihent meg. látta., és ugy meg ijedet attol., hogy nem lehete nékie aztot a földröl fel venni.

A kristus. hitesd el magadal., hogy ez a nagy félelem nem a keresztnek nehézségitöl jö, hanem az elmétöl. mivel nem leg nagyob nyomoruság a nyomoruságot szenvedni. de az a valoságos nyomoruság., ha azt nem tudgyák. vagy nem akarják szenvedni. igazán valo böltseség tehát a szenvedéshez készülni, a nyomoruság is könnyeb, hogy ha arra reá szánnyák magokot. az érdem pedig annál nagyob.

Storophila. de uram kérlek ki tselekedhetné azt?

A kristus. kitsoda,? az, aki a maga erejében nem bizván, az Istenben veti minden reménségit. azt meg engedem neked. hogy az emberi gyarloság kerüli a szenvedést, a keresztet hordozni, azt szeretni, atestet sanyargatni, de a tiszteletet kerülni. magadot meg vetni, avilági jókot el hagyni. mind ezek olyan dolgok. a melyektöl irtozik a magadhoz valo szeretet; és ha tsak a magad erejét tekinted, egyikét sem viheted végben ezek közül magadtol; de ha az Istenben veted reménségedet, onnét felyül mind erött, mind tehettséget fogsz venni.

Storophila. avaloságos., hogy az Isten irgalmas és kegyelmes lévén. el hitethetem magamal, hogy én nekem arra mind kegyelmet adna. mind segittséget nyujtana., de hogy igazán meg vallyam, oly igen irtozom akeresztöl. hogy azokot nem is kérhetem.

A kristus. A midön mojses látá. hogy a páltzája kigyová változék. attol meg ijede. és szaladni kezde, de az Isten parancsolá néki. hogy venné fel akigyot. és azonal. a kigyó páltzává változék, az után azon páltza. amojses kezében olyan eszközé lön, a melyel az Isten által vivé averes tengeren az ö népit. és meg szabaditá. a nyomoruságbol., igy a kereszt, és aszenvedés. olyan páltza, a melyet ha a földre. vetz. kigyonak tettzik lenni. attol meg ijedcz. és el is szaladcz. de ha azt, az igazságnak. kezével. fel veszed, és a nyomoruságnak vegit meg

(III. A Keresztnek királyi uttya: 324)


Előző oldal | Következő oldal