tekinted. akoron meg látod., hogy akereszt. aza páltza, a mely meg szabaditván tegedet avéteknek rabságábol. a menyei jérusálemben fog vezetni. emeld fel hát szemeidet az ég felé. a hová emeli az embereket akereszt., és tekinsd meg az örökké valo boldogságot, a melyet igértek akeresztért valo érdemnek. szükséges azért, hogy az emberek, mindnyájan által mennyenek anyomoruságnak szélvészes tengerén, és fel emelyék sziveket, és szemeket az ég felé. valamint az én apostolom mondgya. nem azokra nézünk, a melyek láttatnak. hanem a melyek nem látatnak, mert a melyek látatnak, idö szerént valok, de a melyek nem látatnak, örökké valok. 2. Cor. 4. 18. miért félsz tehát a keresztöl, hogy ha tsak egy tagodnak kellene részesülni aboldogságban. a fel támadás után, ugy talám elég volna egy kézel nyulni akereszthez, de mivel hogy én az egész embert váltottam meg, és az egész testében akarom meg jutalmaztatni, oly boldogságal. a melyet ki nem lehet mondani, miért ne hordozná tehát az egész teste akeresztet., tudodé azt storophila. hogy én az egész emberségemet. az embernek üdvéségire forditottam, hogy szenvedhessem hát én azt. hogy olyan idegenül szolgályon engemet, mint ha elég volna, imel ámal maga után vonni a keresztet. minden kéttség nélkül. az emberekért valo sok szenvedésem., és szeretetem, más féle hálá adást érdemlene.
Mind ezekre a kegyeségel valo feddésekre. storophila semmit nem felele, akristus azt látván. meg akará véle üsmértetni még más vétkétt is. a mely nem vala aláb valo az elsönél, mondá azért nékie, storophila miért fedezted bé az ortzádot. azérté hogy nagy gyalázatnak tartod a kereszt hordozást.?
Storophila azt meg vallom igazán, hogy igen szégyenlettem, mivel az én szomszédim gyaláznak engemet. és azok a kik köriilöttem vannak. tsufolnak. ps. 78. 4. nem szükség hogy többet mondgyak, mivel te tudod mitsoda gyalázattal. illetnek engemet. és hogy mitsoda szégyenbe hoztanak. ps. 68. 23.
A kristus. bátor légy, és vessed reám szemeidet., meg tekintvén azt. hogy én az öröm. és tsendes élet helyébe, keresztet szenvedtem. agyalázatot meg vetvén. hebr. 12. 2. nem de nem éretted szenvedtemé azokot agyalázatokot. igen is éretted, aki tsak féreg, és nyomoruság vagy, azt tudod hogy amidön ajérusálem kapuján ki vivének engemet. a kereszt, a vállamon lévén. mindenek tsufolnak vala, és
(III. A Keresztnek királyi uttya: 325)