szerettenek. mivel oly gyalázatos halált kivántam ö érettek szenvedni, ugyan is leheté nagyob vigasztalások azoknak kik akeresztet viselik. mint a, hogy abban én hozám hasonlitnak.

Storophila, ez uram igen nagy tekélleteség. gondolom hogy nem is közönséges az emberek közöt. én pediglen érezvén gyengeségemet, nem merek olyan nagyra vágyni.

A kristus. avalo hogy igyekezni kel arra mind azoknak. kik a tekélleteségre vágynak. a melyre is hittam az embereket. legyetek azért tekélletesek. mint ati menyei atyátok tekélletes, matth. 5. 48. ezert is mondgya egy nagy doktor. hogy az ollyan aki keresi az Istent., valahány napot. valamely szenvedés nélkül töltött el. mind anyi kárt vallot. mert valamint hogy, a mely fát. a szél leg jobban ér, annál mélyeb gyükeret vett, ugy az ollyanok. kik magokot tellyeségel az Isten rendelése alá vetik. magokot keményen tarttyák. és semmi öket meg nem mozdithattya.

Storophila. örömmel kivánnám, hogy ha a keresztnek uttyan nagyot haladtam volna. de azt is akarnám. ha nagy bátorságom volna.

A kristus. légy jó bizodalomal., leg elsö lépése annak a ki a jóra igyekezik., ahogy, a jó erkölcsöt kivánnya. és mennél inkáb nevekedik ez a kivánság, annál inkáb közelit a jó erkölcshöz. ha erröl bövebben akarsz oktattatni. halgassad mit mond Climacus. a szenvedésnek kezdete a. hogy nagy keserüségel veszik agyalázatokot. az utnak. közepin., hogy azt szomoruság nélkül szenvedik. avégin pedig azt háláadásal veszik. láttam, mondgya olyan három szerzetest. akiket nagy bestelenségel illettenek. az egyike azok közül azt érezvén. azon fel háborodot, mind azon által. neheztelésit el titkolta, a második azt örömel szenvedte. a harmadikának. tsak épen az eset nehezen. hogy a fele baráttya az által magának kárt tett.

(III. A Keresztnek királyi uttya: 328)


Előző oldal | Következő oldal